Barakonyiné Winiczai Klára: Baranya aprófalvas településhálózatának múltja és jelene - Baranyai Krónikaírás 7. (Pécs, 1984)
A településhálózat változása hazánkban a felszabadulás után
ellátás funkcióinak betöltésére kijelölt községek egy részének - bár nem kielégítő mértékű — fejlődése, míg a község helyzetét — közülük is elsősorban a kisebb népességszámúakét — a funkcionális elszegényedés, az életkörülmények lassú változása és lakosságuk számának állandó fogyása jellemzi." 3 A részletes elemzése lényegét pedig így lehetne összegezni: a nivellálási cél csak az azonos szerepkörű települések csoportján bélül érvényesült, ott is korlátozott mértékben, a településcsoportok között nem történt közeledés. De ugyanakkor, e sommázása mögött észre kell vennünk, hogy az azonos településcsoporton belüli nivellálás nem ott kezdődött, ahol a legnagyobbak voltak a differenciák, hanem ott, ahol a legkiegyenlítettebb volt az ellátási színvonal (a nagy- és középvárosokban) és egyben a legmagasabb költségeket igénylő a fejlesztés, ami nagyon nagy szerepet játszott abban, hogy a központi fejlesztésekből elenyésző hányad (mintegy 10%) maradta községek fejlesztésére. Kovács Tibor is, mint sokan másaik, a településfejlesztés gazdaságosságának követelményére hivatkozva egyrészt a fejlődés szükségszerű irányának a központi funkciót betöltő településekre koncentráló fejlesztést tekinti, másrészt éppen ebből fakadóan kikerülhetetlen állomásnak tartja a kis népességszámú települések leépülését. Cikke végén a következőket írja: ,,A községek jelentős hányadát képviselő apró- és törpefalvak alkotják azt a településkört, ahol a fejlett társadalmi-gazdasági alap, a lakosság életkörülményeinek állandó javítását célzó politikai és szociális elvek, a koncentrált (és ezért gazdaságos és hatékony) településfejlesztésre való törekvés a legélesebben ellentmondásban van a régebbi társadalmi-gazdasági s tulajdonviszonyok alapján kialakult településrendszerrel." (Itt közbevetőleg meg kell jegyezni, hogy nemcsak az aprófalvas foltok, az egész mai magyar településhálózat az alföldi óriásfalvakkai együtt a ,,régi társadalmi-gazdaságii s tulajdonviszonyok alapján" alakult ki.) . . . ,,Határozott politikai állásfoglalás nélkül hosszú távon is tovább élnek és haitnak azok a tendenciák, amelyek valaimennyi helységnévtári értelemben önálló község egyenlőségét, fennmaradását, fejlesztésre való jogosultságát hangsúlyozzák túl, ésszerűtlenül szétforgácsolják a falufejlesztésre fordítható anyagi eszközöket, hamis illúziókba ringatják jelentős számú, fejlesztheted en kisközség lakosságát, s mindezzel végső fokon gátolják az alsófokú központok határozottabb fejlesztésének, a koncentráltabb faluhálózat kialakulásának kibontakozását és eredményességét. 1 "' Mielőtt e súlyos szavakra reagálnánk, az arányok érzékeltetése végett az idézethez a következő statisztikai adatokat kell fűznünk: — Az 1980-as népszámlálás adattára alapján az ország 3121 településéből 2296 népessége nem haladta meg a 2000 főt, és az itt aprófalunak nevezett - az 1000 főnél nem népesebb - települések száma 1586 volt. — ,,Mivel a tanácsok rendelkezésére álló fejlesztési alapnak 67 százaléka célcsoportos (központilag előírt és finanszírozott) lakásépítésre, 13 százaléka pedig közművesítésre megy el, s ezek a városokban valósulnak meg, a fejlesztési eszközöknek csupán 10 százaléka jut a lakosság 50 százalékát képviselő községekre. Ez látszólag, méltánytalan a községekre nézve. Azért csak látszólag, mert ha számításba vesszük, hogy a lakótelepeket városokban kell építeni, s a kórházak, szakközépiskolák helye is a városokban van, akkor már alig maradt a fejlesztési alapból egyéb célokra 20 százalék, ami viszont már arányosan oszlik meg a városok és a községek között." 5
