Barakonyiné Winiczai Klára: Baranya aprófalvas településhálózatának múltja és jelene - Baranyai Krónikaírás 7. (Pécs, 1984)

A településhálózat változása hazánkban a felszabadulás után

Véleményünk szerint nem az apró- és törpefalvak léte, a fejlesztési alapokat szétforgácsoló hatása miatt nem tudtak kielégítően fejlődni a kiemelt alsófokú központok (hiszen e kisközségek minimális arányban részesedtek a központi fejlesztési alapokból), hanem a 70%-os községi részesedési arány, a város és falu központi fejlesztési alapon való osztozási aránya miatt, melyet, ha vitathatatlan kiindulási alapul fogadunk el, akkor (és csak akkor) minden következmény mint gazdasági szükségszerűség magyarázhatók Vági Gábor nyomán méltán tehető fel a kérdés, a lakásépítés központi fejlesztési alapokból történő támogatásának vajon a városhoz kötődő lakótelep építése az egyetlen lehetősége? Egyáltalán a lakótelep csak városban és 10-15 ezres léptékben gazdaságos? A közművesítés csak városi igény lehet?' Az idézettek alapján joggal kérdezhetjük azt is, hogy vajon valóban ilyen egyszerű, hogy a koncentrált fejlesztés a gazdaságos és hatékony fejlesztés egyetlen vagy lényegi kritériuma? Hogy nem létezik olyan óvoda, mélynek felépítése és fenntartása 8—10 gyermek mellett is gazdaságos? Hogy az általános iskolai körzetesítés (még az alsó tagozaton is), tényleg növelte a bejáró kisiskolások tudásszintjét, és valóban költségmegtakarítást eredményezett? Megérte a régi iskola kiürítése (mely pár éves laikatlam állapot után összedőlt) és a tanítói fizetés megtakarítása miatt? Vég nélkül lehetne folytatni a kérdéseket, melyeket, ha így tesszük fel, a falvak széles körének fejlesztése tűnik gazdaságosnak. A falusi kisipar, kiskereskedelem, magánszolgáltatás állaimi támogatása, rugalmas keretek közötti működtetése is sokat segítene a falu fejlődésén. Bár a falvak legkritikusabb csoportjában, a törpefalvakban (az 500 főnél kisebb lélekszámú falvakban) feltámasztásuk lehetősége már kétséges, ami arra figyelmeztet, hogy a felszámolás, a megszüntetés gyakran visszafordíthatatlan folyamat. Ennek veszélyére figyelmeztet Enyedi György is, a következőkkel: ,,A teljes elnéptelenedés egyelőre visszafordíthatatlannak tűnik - hiszen ki fog olyan kísértetfaluban akár ingyenes házjuttatás, akár megjavult ingázási feltételek mellett letelepedni, amelyben nincs villany, üzlet, iskola, nincs emberi közösség? Roppant felelősséget vesz magára, aki aprófaivaink elnéptelenedését sietteti, hiszen úgy tűnik, a népességüket elvesztett területek a társadalmi hasznosításból, végleg vagy nagyon hosszú időre kikerülnek."

8 Bármennyire is igaz, hogy a kisfalu halálával nem változik a termelőszövetkezet működése, mert tagosított földjét művelik továbbra is, mint a nagyüzemi gazdaság egy részét, mégsem gondolhatja komolyan senki, hogy nem éri veszteség a társadalmat. Hiszen elpusztul a falu, vele nemzeti vagyonunk egy része, mely nem abban az értelemben jelentős, hogy házaik dőlnék össze, utakat ver fel a gaz, hiszen e házak többnyire elöregedett vályogházak, melyek már régen nem felelnek meg a mai elvárásoknak, hanem abban az értelemben, hogy eltűnnek a kertek, szőlők, szépen művelt kisparcellák, az intenzív földhasznosítás jelei, a háztáji állattartás, a lakottá tett táj művi létesítményei, egyáltalán a természet egy darabjának humanizált képe (mely már korábban adott volt, bármennyire is szegényes színvonalúnak tartjuk most, a korábbi színvonalon a természet jobb hasznosítását jelentette). Nem is beszélve arról a potenciális nemzeti vagyon veszteségről, mely nem lenne, ha lehetőséget kaptak volna (építési engedélyt, közműveket, jobb ellátást és közlekedést — mely a piacokkal való kapcsolatot, vele árutermelésüket élénkítette volna) a maradásra, fejlődésre. Régi falusi házuk helyén már új állna, a falu rendezettebb, kiépítettebb lenne mint val aba. Az aprófalvas vidékek domborzatilag tagolt felszíne, gyengébb minőségű talaja nem kedvez a nagyüzemi gazdálkodásunk jelenlegi módjának. Az ilyen vidé2 B. KRÓNIKAIRÁS 17