Barakonyiné Winiczai Klára: Baranya aprófalvas településhálózatának múltja és jelene - Baranyai Krónikaírás 7. (Pécs, 1984)

Baranya településhálózata - A településhálózat koncentrációja és dekoncentrációja

Az ország faluhálózatának vándorlási veszteségeit vizsgálva látható, hogy a felepüléssűrűségtől is függ, hol húzható meg a határ a különböző falutípusok között. Jelenlegi településhálózat-fejlesztési gyakorlatunk mellett általában az 5000 főnél népesebb települések azok, melyek életképességüket, fejlődő jellegüket vándorlási többlettel is igazolják. De az alacsony településsűrűségű Alföldön ezek a falvak még vándorlási veszteséget mutatnak. Ugyanakkor, a nagy településsűrűségű Baranyában, a 3000 főt meghaladó falvak váindormozgalma csekély kivételtől eltekintve, már tartósan pozitív. Éppen ezért, a különböző településsűrűségű régiók önálló vizsgálata során, nemcsak hogy adott a lehetőség, hanem szükséges is az országos viszonylatban helytálló és elfogadott falutípusok népesség-nagyságrendjének felülvizsgálata. Ha Baranyára vonatkozóan is elfogadnánk a falutípusoknak az 1. fejezetben már részletezett, általánosan elfogadott és eddig általunk is használt népességnagyságrendjét, a valóságnál rosszabb képet festenénk faluhálózatárótl. Ugyanis a legjelentősebb falvak népessége — Szentlőrinc kivételével — 3—4000 fő között mozog mindössze, ami országos mércével mérve középfalu szintnek felel meg. Szentlőrincet, a legdinamikusabban fejlődő községet is csak 1980-tól sorolhatnánk a nagyfalvak csoportjába, a kívánt népességszám-szint alsó határát verdeső 5532 fő lakosával. Nagy kiterjedésű aprófalvas régiókban, így Baranyában is, a falvak gazdasági, közigazgatási és ellátó funkcióik alapján sokszor lényegesen alacsonyabb népességszámmal is már a közép- és nagyfalvak csoportjába sorolhatók. Pl. Sásd, Szentlőrinc, Sellye, Boly, Pécsvárad, hogy csak a legfontosabbakat említsük, melyek nem egy területen nagyfalvak, sőt a hiányzó kisvárosok funkcióit kénytelenek ellátni. A megye településhálózatában lényegesen nagyobb szerepet játszanak, mint amekkorát népességszámuk alapján feltételezhetnénk. E falvak prosperáló jellegét vándormozgalmuk 1970-80 közötti pozitív egyenlege is kifejezte. 10. számú táblázat A kiemelt falvak népmozgalma és népessége, 1970-1980. Lakó- T , w, , I. . Lakólermeszeter, Vándorlási népesség ,, , népesség Község 1970. szaporodás egyenleg 198Q fő Pécsvárad 3783 135 157 4075 Sásd 2883 193 483 3559 Boly 3343 129 296 3768 Sellye 3011 117 115 3243 Szentlőrinc 4145 280 1105 5532 Nemcsak a KSH és az országos településhálózat-fejlesztési irányelvek szerint, hanem a szakirodalomban is egyre többen képviselnek olyan álláspontot, hogy 1000 fő az aprófalu felső határa. Aki járt már Baranyában és ismeri pl. Szentlászlót, vagy a Pécs közelében fekvő Szalántát, az gazdag, fejlődő falu, jómódú porták, és nem egy hátrányos helyzetű aprófalu emlékét vitte magával. Pedig 1980-ban egyiknek a népessége sem érte el az 1000 főt. Az 1000 fő, vagy annál kisebb lélekszámú települések csoportján belül igen nagy minőségi különbségek vannak. Az 500 főnél nagyobb népességű községekben az esetek többségében még működik a tanács és egyéb intézmények, mint iskola, óvoda, presszó, művelődési otthon, működik a templom stb., tehát adottak a fel-