Barakonyiné Winiczai Klára: Baranya aprófalvas településhálózatának múltja és jelene - Baranyai Krónikaírás 7. (Pécs, 1984)
Baranya településhálózata - A településhálózat koncentrációja és dekoncentrációja
tételek az alapfokú ellátás biztosításához. Ha viszont a falu népességszáma 500 fő alá süllyed, felgyorsul a népességcsökkenés, megszűnik a tanács, nincsen anynyi gyermek, hogy az iskola működhessen, tehát az is megszűnik, és gyorsan kopik el mindaz, ami korábban a faluban lakók életmódjának pozitív meghatározója volt. Lassan kicserélődik a falu lakossága, hiszen a pusztuló falu menekvésre kényszeríti őket. Az új lakók pedig már e romló életkörülményeket ismerik csak, jórészt éppen az ezekkel járó olcsó életlehetőség csábította ide őket. Felgyorsul a falu elszegényedése, de nem annyira, hogy rövid időn belül önmagától elsorvadhatna. Ezért igényel nagyobb figyelmet, törődést az aprófalva sodási folyamat, melynek országos vonatkozásban is jelentős költség-kihatása van, ami nem lehet pusztán az aprófalvas területek gondja, országos gond és felelősség kell, hogy legyen. A szakirodalomban többen képviselnek a falutípusok népesség-nagyságrendjével kapcsolatban az eddig ismertetettől eltérő álláspontot. Például Körmendi Klára és Enyedi György szerint: Az ő véleményükhöz áll közelebb a falutípusoknak az a népességnagyság szerinti kategorizálása, amelyet - Baranya példája aiapján - a nagyobb aprófalvas térségeikben helytállónak tekinthetünk. A több éves falujárás tapasztalata szerint, az aprófalvas régiókban 200 fő körül lehet egy falu népességének azt az alsó határát meghúzni, amely felett még életképesnék, vagy még sokkal inkább, amely alatt veszélyeztetettnek, nagy valószínűséggel elhaló—településnek lehet tekinteni. A 3-4—500 fős aprófalvak gazdasági és közigazgatási önállóságuk elvesztése - és így jobbára ,,alvófalu" jellegük ellenére, még képesek tartani az alapellátásnak azt a minimális színvonalát (vegyesbolt, kocsma, buszmegálló, néhány kisiparos, kijáró Patyolat és Gelka szerviz), melyhez, ha olyain általános előnyök társulnak, mint pl. az olcsó ingatlan, a gazdálkodási lehetőség, akkor tartósan életképesek maradnak. Az ilyen aprófalvaknak létkérdés a jó közlekedési lehetőség, mely biztosítja a kapcsolatot az ,,alvófalu" és a központi település között. Amenynyiben ez a feltétel nem adott, ami aprófalvas területen a természeti adottságokra hivatkozva nem ritka, elkerülhetetlenül bekövetkezik az elvándorlás fokozódása, a népesség 200 fő alá esése. Ebben az esetben a még meglévő intézményhálózat üzemeltetése is oly mértékben válik gazdaságtalanná, hogy rövid időn belül működését megszünteti az üzemeltető tanács vagy áfész, és a falu menthetetlenül a teljes leépülés útjára lép. Ilyen meggondolásból a továbbiakban öt falutípus megkülönböztetését tartjuk indokoltnak, úgy mint: törpefalu, aprófalu, kisfalu, középfalu, nagyfalu. Az egyes falutípusok által képviselt népesség-nagyságrendek a következőek: 500-2000 fő 2000-5000 fő 5000- fő - 500 fő aprófalu, kisfa I u, középfalu nagyfalu. - 200 fő törpefalu, 200- 500 fő aprófalu, 500-1500 fő kisfalu, 1500-3000 fő középfalu, 3000- fő nagyfalu.