Barakonyiné Winiczai Klára: Baranya aprófalvas településhálózatának múltja és jelene - Baranyai Krónikaírás 7. (Pécs, 1984)

Baranya településhálózata - A történelmi események, a gazdálkodás és a településhálózat kapcsolata

tásót viselte magán. Az ipar gyorsított és extenzív fejlesztése, a túlzottan szigorú beszolgáltatási rendszer és az erőszakolt szövetkezetesítés, majd 1957-től a termelőszövetkezetek gyors elterjedése s a nagyüzemi gazdálkodás általánossá válása, a munkaerő mezőgazdaságból iparba, faluból városba áramlását indította el. E vándormozgalom ugyanabból a forrásból táplálkozott, tehát Baranyában ils, mint az ország más területein, jellemzői is hasonlóak lehettek csak. Baranya megye mai területe — az utóbbi éveik kisebb megyehatár-módosításaitól eltekintve - az 1950-es tanácsválasztások évében alakult ki, amikor a korábban Somogy megyéhez tartozó szigetvári járást Baranyához csatolták. Az új közigazgatási beosztás szerint a megye 9 járásból állott, melyek a következők voltak: - a komlói és - a sásdi járás, melyek a volt hegyháti járásból alakultak, - a szigetvári járás, melyet Somogyitól kapcsoltak Baranyához, - a sellyei járás, melyet elsősorban a volt szentlőrinci járásból alakítottak, de kapott néhány községet a siklóisi és a szigetvári járásból is, és maradt - a siklósi, - a pécsi, - a pécsváradi, - a villányi és - a mohácsi járás. A közigazgatási beosztás a későbbiekben módosult, újabb és újabb összevonások eredményeként alakult ki a jelenlegi beosztás, mely 1979. január 1-től van érvényben. E szerint a megye területén négy járás van, és a három legnagyobb városhoz kapcsolódó agglomeráció, mint városkörnyéki településcsoport létezik. Úgy mint a komlói, a mohácsi, a siklósi és a szigetvári járás, illetve a mohácsi, a pécsi és a komlói városkörnyéki települések csoportja. Ez utóbbiak közül csupán a pécsi jelent számottevő területet, ugyanis 27 községet foglal magába. Az 1950-es tanácsválasztások eredményeként Baranyában 262 községi tanács alakult, ami a közigazgatásnak a háború előtti állapotához viszonyított nagyfokú decentralizálását jelentette. (A 262 községi tanács Baranya vármegye 80 jegyzőségét és körjegyzőségét váltotta fel.) E ténynek jórészt politikai okai voltak, mert a mezőgazdaság kollektivizálásának leghatékonyabb támogatója a minden faluban kialakított tanács volt, mellyen keresztül lehetett leginkább megvalósítani az állam politikai befolyását. A megye közigazgatási beosztása a 60-as évek elejéig változatlanul funkcionált, s a településhálózatot formáló szerepe csak később, a 60-as évek végén, de főleg a 70-es években alakult ki. A 60-as évek elején a mezőgazdasági termelőszövetkezetek egyesülésével a fokozatosan növekvő gazdasági körzetek megszüntették az egy falu egy termelőszövetkezet állapotot, mellyel létrejött a közigazgatási hálózat átszervezésének, s ezen belül a tanácsösszevonásoknak az igénye és szükségessége. De ezek a korai tanácsöisszevonások még nélkülözték a területfejlesztési szemléletet, s nem tettek különbséget a falvak között funkciójuk, szerepkörük szerint. Az ilyen fajta megkülönböztetés, és a vele járó szelektív fejlesztés irányelve - a közös községi tanács székihelyközségének kiemelt fejlesztése - csak az évtized végén jelent meg, és 1971 óta a Területfejlesztési Irányelvek és a Településhálózat-fejlesztési Koncepció elfogadása után vált gyakorlattá. Ezek után a településhálózat változásában egyre nagyobb szerep jutott a közigazgatásnak, a tanácsi apparátusnak. A tanácsi politika a területfejlesztési irányelvekre támaszkodva az elmúlt évtizedben a legfontosabb feladatának a középfokú központok és a kiemelt alsó-