Barakonyiné Winiczai Klára: Baranya aprófalvas településhálózatának múltja és jelene - Baranyai Krónikaírás 7. (Pécs, 1984)

Baranya településhálózata - A történelmi események, a gazdálkodás és a településhálózat kapcsolata

fokú központok (ma nagyközségek) fejlesztését tekintette, melynek pozitív hatása volt, hogy a kiválasztott települések alkalmassá váltak feladataik megvalósítására, és vonzáskörzetükben népességvonzó hatásuk és ellátó 'szerepük \nőtt. Negatív hatása volt viszont ta faluhálózat túlzott differenciálódása, az aprófalvak nagy részének nem kívánatos sorvadása. a) A városok fejlődése Baranya az ország városszegény területe volt, és bizonyos fokig maradt is, annak ellenére, hogy a 60-as és a 70-es évtizedben is (először Szigetvárral, majd Siklóssal) gyarapodott a városok száma. A megye kisvárosai! Szigetvár, Siklós, Moihács, és még Komlót is ide kell sorolnunk e vonatkozásban, Pécs árnyékában, és éppen ezért a szükségesnél lassabban fejlődtek. Pécs gazdasági és társadalmi jelentőségének gyors növekedéséit segítették szerencsés természeti adottságai, jó forgalmi fekvése, az ipar már meglevő alapjai, megyeszékhely státusa, majd a kiemelt megyejogú városok közé kerülése, valamint az a tény, hogy hagyományosain a terület szellemi, kulturális és általában a társadalmi életéneik központja vo'lt. 1949-ben Pécs mellett a megye egyetlen kisvárosa Mohács volt. Társadalmigazdasági jelentősége akkor is messze elmaradt a megyeszékhelyétől. Kifejezte ezt az a tény is, hogy népességének 5,5-szerese volt Pécs népessége. Az, hogy ez a különbség 1980-ra 7,5-szeresére nőtt, bizonyítja, hogy a migrációnak olyan mozgásmechanizmusa alakult ki, mely nemhogy csökkentette volna, hanem éppen ellenkezőleg, növelte Pécs meghatározó szerepét a megye településhálózatában. Pécs gyors fejlődését segítette az a tény is, hogy réglójában nem volt riválisa a felszabadulás után. Mohács fejlődését határmentisége nagyban hátráltatta. Elképzelhető, hogy a Dunai Vasmű Mohácsra telepítése esetén - mely országos szinten is kedvező következményékikel járt volna, a szállítási költségek csökkenése és a mecseki kőszénre épülés lehetősége miatt - az ország egyik legjelentősebb nehézipari centrumává válhatott volna, mellyel az egész megye gazdasági fejlődését és jelentőségét befolyásolhatta volna. Nem beszélve a régóta tervezett Duna-híd megépítésének elmaradásáról, mely zsákutca jellegű forgalmi helyzetét megszüntette volna, s Baranyának kaput nyithatott volna keletre, az Alföld felé. Mohács fejlődését a megyeszékhely a nagyobb távolság miatt sokkal kevésbé tudta volna gátolni, mint pl. Komlóét, és a megye déli régiójának megfelelő központjává válhatott volna, szerencsésen egészítve ki a terület mezőgazdasági jellegét ipari jelentőségével. Pécs már a századfordulón kibontakozó - a kedvező természeti adottságait kihasználó — kapitalizálódásával megvetette a mai fejlődésének alapját. Ma Komló, az 50-es évek elejének gigantikus iparosítási lázában teremtett „szocialista városok" egyike, a megye második legjelentősebb városa. Népessége több, mint Szigetváré és Siklósé együttesen. De Pécshez viszonyítva jelentősége eltörpül, amit kifejez az is, hogy népessége mindössze 18%-a megyeszékhelyének. Komló fejlődését hátráltatta Pécs közelsége, és forgalmi fekvése, melyek miatt „regionális központ" szerepköre nem tudott kellőképpen kialakulni. Pécs társadalmi és gazdasági jelentőségének növekedése gyorsan emelkedő népességében is megnyilvánult. (Lásd 8. számú ábra.) Az 1980-ban már 161 ezer lakosú városnak 1949-ben alig több mint fele annyi lakosa volt. A népesség ilyen gyors emelkedése magának a városnak sem kedvezett. Olyan lakásépítési kötelezettséget jelentett ugyanis számára, mely eleve lehetetlenné tette kulturális, egészségügyi, szociális és szolgáltató intézményhálózatának fejlesztését, infrastruktúrájának megfelelő kiépítését. Az utóbbi évek kedvező változásai ellenére, jobbá-