Barakonyiné Winiczai Klára: Baranya aprófalvas településhálózatának múltja és jelene - Baranyai Krónikaírás 7. (Pécs, 1984)
Baranya településhálózata - A történelmi események, a gazdálkodás és a településhálózat kapcsolata
az ország minden megyéjéből érkezett telepes, nagyobb csoportok HajdúBihar, Szabolcs-Szatmár és Zala megyéből. 1 ' b) A külföldi telepesek egyik csoportját - a Jugoszláviából jöttek alkották, akik az 1941-ben Bácskába telepített bukovinai székelyeik csoportját jelentették. - A másik csoport a felvidéki magyaroké, akiket a magyar-szlovák lakosságcsere-egyezmény alapján telepítettek Baranya elkobozott német gazdaságaiba. - És végül más külföldi telepesek is érkeztek, így Horvátországból, Erdélyből, a Jugoszláviához vissza csatolt „baranyai háromszögből". De a külföldi telepesek döntő többségét az első két csoportba tartozók adták. Az országba érkező külföldi telepeseik legnagyobb csoportját a felvidéki magyarok képezték. Baranyában 1947 májusától 1948 decemberéig tartott az érkező mintegy 2500 család letelepítése. A külföldi telepesek ennél kisebb csoportját képezték a bukovinai székelyek. Tolna, Baranya és Bács megye 37 kitelepítésre ítélt falvába összesen 17 000 bukovinai székely települt, akiknek ez már a második lakóhelycserét jelentette rövid időn belül. 1941-ben települtek át először, akkor még önként, a Bácskába, ahol a szerb önkéntesek házait és gazdaságait kapták meg. Emiatt a háború végén teljesen vagyontalanul menekülniük kellett Magyaro rszágra. 18 A székelyek többsége Tolna megyében települt le, Baranyában mintegy 850 család lelt otthonia. A II. világháborút követő telepítés nemcsak a nemzetiségek arányát változtatta meg, hanem jelentős mozgást is eredményezett a megye községi népességében, mely azáltal tett szert különös jelentőségre, hogy a szocialista fejlődés más tényezőihez - iparosítás és a mezőgazdaság nagyüzemi átalakítása - kapcsolódva, fokozta azok vándormozgalmat erősítő hatását. A régi helyett kapott, vagy éppen juttatott gazdaság ugyanis idegen maradt az esetek jórészében, kevéssé tudott új gazdája kötődni hozzá, gyakran attól félt, hogy később elvehetik tőle. A gyengébb kötődés nemcsak a könnyebben városlakóvá válásban nyilvánult meg, hanem gyakran a falun belüli, vagy a falvak közötti migráció egyik mozgatórugójává is vált. Nem egy példát lehet találni arra, hogy a juttatott házzal, gazdasággal rendelkezők, ha tehették, eladták és újat, illetve másikat vásároltak helyette, akár ugyanabban a faluban. A telepesek vándorhajlaimát fokozta a bennszülött magyar lakosság velük szemben megnyilvánuló ellenszenve is. Andrásfalvy szerint a legkisebb vándorhajlamot a bukovinai székely telepesek mutatták, bár hosszú ideig ők sem érezték otthon magukat új hazájukban, amit bizonyított az is, hogy csak a 60-as években kezdték meg házaik tatarozását, gondozását. A felvidékiek már kevésbé bizonyultak helytartónak, a letelepedettek mintegy fele elköltözött. Nagyobb vándormozgalmuk nyilván összefüggött azzal, hogy a székelyek önként hagyták el bukovinai otthonukat, míg a felvidékieket kiutasították, aimit igazságtalannak tartottak. A későbbiek során nagy részük a csehszlovák határ menti megyékbe költözött, hogy könnyebben ,,hazalátogathasson". A legkevésbé helytartóak a belföldi telepesek voltak, alig negyedük maradt meg a juttatott házban. Elsősorban miattuk alakult ki a telepeseket elítélő vélemény, miszerint csak addig maradtak, amíg a német vagyont fölélték. A baranyai településhálózat felszabadulást követő változása a telepítés okozta sajátos vonáson túl, az egész ország településstruktúráját mozgató erők ha-
