Barakonyiné Winiczai Klára: Baranya aprófalvas településhálózatának múltja és jelene - Baranyai Krónikaírás 7. (Pécs, 1984)
Baranya településhálózata - A történelmi események, a gazdálkodás és a településhálózat kapcsolata
Az I. Világháborút követően a régi Boranya vármegye a „baranyai háromszög" területével csökkent. Ez a területcsökkenés nem jelentett a megye településstruktúrájában számottevő változást, aprófalvas jellege továbbra is megmaradt. Annál is inkább, mert éppen a dárdai járás volt Baranya legritkábban lakott területe, mely a „baranyai háromszög" területének döntő részét tette ki, ugyanis mindössze 19 községet foglalt magáiba. Sokkal nagyobb hatása volt a II. világháborút követő újabb telepítésnek, mely ki- és betelepítést jelentett egyszerre. A kitelepítés a német lakosságot érintette. ,,Az 1945-ös kitelepítési rendelet rendkívül szigorú előírásokat tartalmazott a magyarországi németség sorsára vonatkozóan, bár felemás módon - hibásan —, lényegében a kollektív felelősségrevonás elvét alkalmazta. A németség kollektív bűnösségének elve ugyan következetlenül érvényesült, mégis számtalan méltánytalanság kiindulópontjául szolgált. A rendelkezés egyéni elbírálásra még az ún. .anyanyelvesek' közül is csak azok esetében nyújtott lehetőséget, akik a megelőző években aktívan kiálltak a demokratikus meggyőződésük mellett, vagy fegyveresen harcoltak a német fasizmus megdöntéséért. Ugyanakkor a valósággal és észszerűséggel ellentétben, a fasizmust nem támogató, de nem is támadó passzív tömeget is felelőssé tette a németség valóban súlyos bűnöket dl követő részével egyetemben és kötelezte az ország elhagyására." 1 ' 1 A sorozatos túlkapások okozta feszültség miatt 1947 őszén új rendeletet hoztak a kitelepítésről, mely kiküszöbölte a legkirívóbb méltánytalanságokat, és módot adott bizonyos mértékig az egyéni mérlegelésre, de a kitelepítést nem mérsékelte, részben neun is mérsékelhette, mert a csehszlovák—magyar lakosságcsere egyezmény teljesítése érdekében juttatható földre, lakóházra volt szükség. Ugyanis az országból kitelepülő szlovákok többsége napszámos, alkalmi munkás, iparos, bányász, kereskedő és szegényparaszt volt, kik összesen 24 000 kat. hold földet hagytak itt, míg a Szlovákiából áttelepített mintegy 88 000 magyar 137 000 kat. holdtól vált meg Csehszlovákiában. 10 Baranyában a német lakosság kitelepítése 1946. május 25-én kezdődött meg, de hamarosan (június 23-án) elakadt, s csak 1947-ben indult meg újra. A kitelepítés ezen új hullámán már érződött a szlovákiai magyarok elhelyezésének kényszere. Elsősorban azokat a Volksbund- és SS-tagokat vitték el, akiknek jelentősebb vagyona volt, melyre a betelepedő magyaroknak szüksége volt. A német lakosságból egyrészt azok maradhattak, akik szegényebbek voltak, s nem játszottak vezető szerepet a Volksbundbain, vagy felmentést kaptak mint nélkülözhetetlen iparosok, bányászok, másrészt azok, akik a Volksbunddal, vagy a német katonai igazgatással szembekerültek. Bár az ő vagyonukat is elkobozták, de nem kellett az országot elhagyniuk. A megelőző évszázadok magyar-német ellentéte ellenére a magyar lakosság általában együttérzéssel figyelte a történtéket, és részvétet tanúsított, nem egy esetben segíteni is megpróbálta kitelepítésre ítélteken."' A megye történetében másodszor ismétlődött a telepítés. De mindegyik más jellegű volt. Most nem egy elpusztult településhálózat újraélesztéséről volt szó, hanem lakosságcseréről. Ez az oka annak, hogy a településhálózat az adott időben nem érzékelte a történteket. A ki- és betelepítés hatását hosszú távon, egészen napjainkig elhúzódóan fejtette ki. A kitelepítettek helyére külföldről és belföldről egyaránt érkeztek telepesek. a) A belföldiek között voltak helyi földigénylők, Baranya más községeiből és az ország más megyéiből érkezették is. Dr. Kolta János kutatásai szerint
