Barakonyiné Winiczai Klára: Baranya aprófalvas településhálózatának múltja és jelene - Baranyai Krónikaírás 7. (Pécs, 1984)

Baranya településhálózata - A történelmi események, a gazdálkodás és a településhálózat kapcsolata

2.2. A történelmi események, a gazdálkodás és a településhálózat kapcsolata Hazánk településhálózatának arculatát és fő jellemzőit vizsgálva, a török hódoltságig, annak településstruktúránkat formáló hatásaiig kell visszatekinteni. E Visszatekintés során megállapítható, hogy a török uralom 150 éve olyan hatással volt településhálózatunkra, amelyet még ma is letöröl h eteti en ül visel magán. A változás lényege abban állt, hogy az ország általánosan aprófalvas jellege megszűnt. Az Alföldön óriásfalvak és ideiglenes szálláshelyek kombinációjaként alakult ki a településhálózat, míg a Dunántúl és az Északi Középhegység hegyesdombos vidékein többé-kevésbé megmaradt az aprófalvas jelleg, ami részben a természeti-domborzati adottságokkal, részben a gazdálkodás jellegével, nevezetesen a földművelés uralkodó jellegével függött össze. Ebből fakadóan az az általános következtetés adódik, hogy a török hódoltság településhálózatot formáló hatása főleg az Alföldre koncentrálódott, ami természetesen nem jelenti azt, hogy a Dunántúl, és főleg Baranya lakossága és települései nem szenvedtek nagyon sok kárt a török hódoltság ideje alatt. Az Eszék felől Magyarországra tóduló török sereg Baranya földjén vonult fel, kirabolva, felégetve az útjába eső településeket. De nemcsak a törökök dúlták fel Baranyát. Állandó veszélyt jelentettek a failvaikra a portyázó végvári csapatok és a német lovasok is. így történhetett, hogy a XIV. században oly sűrűn lakott, virágzóan gazdag terület az 1500-as évek közepére már lakatlan pusztasággá változott. Megrendítő az a kép, amelyet Verancsics Antal pécsi püspök Baranyáról festett 1553-ban, midőn követség élén Konstantinápolyba utazva érintette területét. ,,Jó ís'ten, a legjobb és legtermékenyebb földnek mily szomorú képe tárul a szemlélő elé, mily elhagyott itt minden; földet s szőlőket a dudva benőtte, nagy területen is ritka a földműves, ritka a barom, mindenütt elhagyatottság tátong . . . Hajósunk egy rác ember; mondja, hogy a birodalom elfoglalása előtt egy faluban több ember lakott, mint most harmincban. Mit mondjunk hát a teljesen elpusztult falvakról, melyeknek még a neve is elveszett?"

2 A falvakat és lakóikat a török uralom alatt nemcsak a hadak kegyetlen pusztításai tizedelték, elbujdosásra kényszerítette a jobbágyságot az igen súlyos török adórendszer is. Az amúgy is nagy fejadó (harács) mellett nagyszámú rendes és rendkívüli adót, illetéket, vámot kellett fizetnie a folyton gyérülő számú jobbágyságnak. Helyzetüket méginkább nehezítette az a tény, hagy a történelmi helyzetből eredően nemcsak a töröknek, hanem a régi földesúrnak és a magyar királynak is adózniuk kellett. Baranya népességét és településhálózatát mind eme bajok után újabb csapásként érte a felszabadító hadak pusztítása. Tíz évvel a török uralom után, 1ó9ó-ban Baranya egész területére kiterjedő nagy összeírást végeztek az adókivetés rendezése, birtokadományozás és a telepítés céljából. Ez az összeírás többek között a felszabadító harcok és hadak pusztításairól is képet festett. Follajtár Ernő említett munkájában idézi az összeírok egyikének megjegyzését: ,, . . . a nyomorult vármegye (miser comitatus) a török járom folytán és a felszabadító háborúk folytonos hadi felvonulásai miatt, valóságos csatatér, melynek lakossága annyira megfogyatkozott, hogy még a török időkben is négy annyi lakója volt. De — teszi hozzá a szerző — nemcsak a lakosság nagyrésze hiányzott, hanem a török hódoltság előtt fennállott helységek háromnegyed része is."

4 Az 1696-os összeírás 2554 családot említ Baranyában, ami becslésünk sze-