Barakonyiné Winiczai Klára: Baranya aprófalvas településhálózatának múltja és jelene - Baranyai Krónikaírás 7. (Pécs, 1984)
Baranya településhálózata - A történelmi események, a gazdálkodás és a településhálózat kapcsolata
rint 18 000 embert jelenthetett. A falvak többsége igen kicsi lehetett, gyakran 4-5-6 család lakott csak benne. Babies András kutatásai szerint a községek száma 286 lehetett, amelyből 192 magyar, 68 szláv, 3 német és 23 vegyes (főleg magyar-szláv) volt.' A török és a felszabadító hadak pusztításai nem érintették egyformán a megye minden részét és települését. A XVII. század végén a legsűrűbben lakott területek a Mecsek leghegyesebb, központi részei, és az Ormánság voltak. Mindkét terület lakóinak és falvainak bizonyos védettséget nyújtottak a természeti adottságok. A Mecsek eldugott, mély, nehezen megközelíthető völgyeivel, az Ormánság lápos, mocsaras vidékével búvóhelyül szolgálhatott a lakosságnak. Korábban, rossz természeti adottságaik miatt éppen ezeken a területeken voltak a legszegényebb és a legkisebb falvak. A termékeny sík Vidéken gazdagabb, népesebb falvak jöhettek létre, de nem rendelkezvén a természetes védelem adottságával, a török hódoltság alatt teljesen elpusztultak, elnéptelenedtek. A katasztrófa valójában nagyobb volt tehát, mint amit a népesség és falvak számára vonatkozó összeírások mutattak. A török kiűzése utáni évtizedekben a Rákóczi szabadságharc miatt nem nyílt lehetőség a konszolidálódásra. Baranya egy része - Siklós és vidéke, valamint az Ormánság - támogatták a szabadságharcot, más részei - főleg Pécs - nem, ami a megyén belüli forrongásokra, a szemben álló területek kölcsönös feldúIására, kirablására vezetett. A szabadságharc leverésével, s a harcok megszűnésével elindulhatott a belső vándormozgailom, a felvidékre és a nyugati országrészekbe menekült magyarok visszaáramlása Baranyába. De a terület vesztesége a század elején annyira fokozódott, hogy ez a belső vándonmozgalom nem volt képes az elnéptelenedett településeket lakottá tenni. Az 1720-as összeírás szerint 275 község volt Baranyában, melyek döntő többsége igen kis lélekszámú volt. A 275 községből 251-ben az összeírt háztartások száma nem érte el a 25-öt. G A népességében és településeiben egyaránt megritkult településhálózatot idegen — elsősorban német — telepesekkel töltötték fel. Már közvetlenül a török kiűzését követő években érkeztek német nemzetiségű és főleg iparos telepesek, de ezek még egyéni letelepülések voltak, s általában városokba irányultak. A szervezett telepítés első szakasza 1710-től indult, és körülbelül a század közepéig tartott. A német-római birodalom déli és délnyugati tartományaiból érkeztek a csoportok, és többségükben magán birtokokra települtek. Baranyában a század közepére be is fejeződött a telepítés, aminők nemcsak az volt az oka, hogy települései többé-kevésbé feltöltődtek erre az időre, hanem az is, hogy módosult a kormány telepítési politikája. A német telepeseket ettől kezdve már a Bácskába és a Bánátba, a kincstári birtokokra telepítették. A szervezett telepítésnek e második szakasza a század közepétől a 80-as évek végéig tartott. A betelepülő németek számos kedvezményt kaptak, így: - az osztrák kormány költségein szállították őket, - az első években adómentességet élveztek, - kedvezményesen jutottak vetőmaghoz, élelemhez, - ingyen telket, házhelyet kaptak, - ellátták őket szerszámokkal, állatokkal, birtokkal, - viszonylag kedvező szerződéseket kötöttek, melyben a szabad költözködést biztosították számukra, - a robotot pénzben megválthatták, - magukkal hozhatták lelkészeiket, kiknek ellátásáról a kormány gondoskodott. 7
