Tanulmányok Pécs város történetéből. Pécs város szabad királyi rangra emelésének 200. évfordulója alkalmából rendezett II. várostörténeti konferencia előadásai 1980. november 14. - Baranyai Krónikaírás 6. (Pécs, 1982)

I. rész Előadások - Benda Kálmán: Pécs és a magyar jakobinus mozgalom

Vajon ilyen körülmények között beszélhetünk-e arról, hogy a város társadalmi életében a polgárság érdekei érvényesülték, hogy kulturális arculatát a demokrati­kus polgári törekvések alakították? Aligha. De hogy jelen voltak, és erejüket idő­ről-időre összemérték az egyházzal és a vele szövetséges kormányzattal, az bizo­nyítható. Ezzel persze korántsem akarjuk azt mondani, hogy a pécsi püspökök, a káptalan és vezetői valamennyien a felvilágosodás eszméitől elzárkózó, maradi reakciósok lettek volna. Éppen nem. Klimó György, 1751 óta pécsi püspök, nemcsak a kultúrá­nak volt bőkezű pártfogója, hanem a műveltség és művelődés minél szélesebb körben való terjesztésének is egyik korai hazai apostola. 1774-ben megnyitotta a város előtt a püspöki bibliotékát, ez volt Magyarországon az első nyilvános könyv­tár. A papság soraiban is a felvilágosodáshoz húzó, művelt emberekkel, néha sza­badkőműves páholytagakkal találkozunk. Mégis, mint testület, a papság érdekei­nél fogva is a régi, hagyományos álláspontot képviselte, s 1790 óta az államha­talmat és a kormányszerveket is magúk mögött tudhatták. Ugyanez vonatkozik a megyei nemesség irányadó családjaira és tagjaira, akik közül számosan — hivatali tisztségük vagy egyéb okok miatt — a városban laktak. Közülük sokan szabadkőművesek. 1773 óta működik a közeli Eszéken az ,,Éberség" (Vigílante) páholy, melynek polgár tagjai is vannak, különösen már az 1780-as évektől. Közülük néhányat névszerint is ismerünk, így Martinovics Márkust (a Ija­kobinus perben kivégzett Martinovics Ignác bátyját), aki előbb Baranya megye fizikusa (mai szóval orvosa), majd 1791-től Pécs város tiszti főorvosa. 10 A régi világhoz húzók és a polgári törekvések hívei közt az ellentétek egy ideig lappangtak, 1790 után azonban mindjobban kiütköztek. Martinovics Ignác, az udvarhoz küldött 1791. november 22-i bizalmas jelentésében hosszan szól ezekről az ellentéteikről, a két tábor szervezkedéséről. Jelentéséiben — fizetett rendőrspiclik módjára — (keveri a valóságos és a kitalált dolgokat (pl. titkos francia és belga megbízottak aknamunkájáról beszél), annyi azonban nyilvánvaló, hogy Pécsett erős értelmiségi tábora van a rendszerrel szembenálló demokratikus és polgári törek­véseknek. 11 A két tábor ellentétei 1790-ben nyílt botrányban robbantak ki. II. József ugyanis — tekintetbe véve a város értelmiségi és művelődési (központ jellegét — 1785-ben a győri jogakadémiát Pécsre helyezte át. Az akadémia bölcsészeti és jogi karból állt, kilenc tanára volt, s mintegy száz hallgatója. 1790 májusában Feitscher Ferenc pécsi plébános a megyénél bevádolta Deling János tanárt, hogy materialista tano­kat hirdet és ezzel megfertőzi az ifjúságot. 12 Deling müncheni (születésű német volt, tagja a szabadkőművesség bal szárnyát alkotó illuminátus rendnek. Emiatt menekülnie kellett Bajorországból. íBécsbe ment, ahol előbb nevelősködött, majd 1788-ban II. József kinevezte Pécsre, a bölcselet tanárává. A megye a följelentést továbbította a Helytartótanácshoz és Deling eltávolítását kérte. A Helytartótanács az ügy kivizsgálására az akadémia tanáraiból és a káp­talan tagjaiból álló bizottságot nevezett ki, amely nemcsak a feljelentőt és Delin­get, hanem egy sor diákot is kihallgatott. Deling elismerte, hogy azt tanította: „a lélek halhatatlansága csak feltételezés" (animae immortalitatem esse hypothe­sim), mindezt azonban csak filozófiai tételként mondotta, a vallást ezzel nem érin­tette. A bizottság mégis veszélyesnek ítélte, mert kijelentései kételyt ébreszthetnek, s károsnak minősítette tanítási módját is, azt, hogy nem diktálja le hallgatóinak a lényeget, hanem rájuk bízza, hogy előadásából szűrjék ki. Ezért — heves belső csatáik után — szótöbbséggel elmozdítását javasolta. Ugyanez volt a véleménye a Helytartótanácsnak, imajd a Kancelláriának is, az uralkodó, II. Lipót azonban 1792

Next

/
Thumbnails
Contents