Tanulmányok Pécs város történetéből. Pécs város szabad királyi rangra emelésének 200. évfordulója alkalmából rendezett II. várostörténeti konferencia előadásai 1980. november 14. - Baranyai Krónikaírás 6. (Pécs, 1982)

II. rész Korreferátumok - Kiss Géza: Pécs helyismereti irodalmának fejlődése a szabad királyi városi rang elnyerésétől a szabadságharcig (1780-1848)

író i nk Baranyáról és a „. . . Pécs .nevezetű szabad királyi városról". Ezek a szerzők, Magda Pállal, az akkortájt Sásdon tanítóskodó patrióta statisztikussal vallották: „Tsak a' magát, erejét s' hazáját esmérő Nemzet jobbíthatja meg állapotát, öregbítheti fényét, ditsőségét, tsak a' hazáját jól esmérő Magyar szeretheti azt okosam és Állandóul."

5 Alapvető céljuk ennek megfelelően az ismeretterjesztés volt, hiszen az alapos önismeret jelentette az első lépést a baladás felé vezető úton. Korai helyismereti irodalmunknak ezek a darabjai, néha csak száraz leírások, máskor valóságos kismonográfiáík, szinte statisztikai pontossággal rögzítik, hogy milyen értékeink vannak Pécsett és Baranyában. Ha szerzőik nevét a megye határain kívül nem is ismerték, Fényes Elek közvetítésével, aki sok megállapításukat szó szerint átvette tőlük, értesült a 19. század derekán a tudományos világ Baranyáról. igen kedvelt, közös témájuk a pécsi panoráma, amelyről Strázsay János azt írja, hogy „. . . büszke méltósággal emeli a' Metsek agg bükkel árnyékolt ha'mlokát, s messzi kiterjesztvén gazdag termésű szőlőkkel borított karjait, tiszteletre méltó tekintetet ad a' városnak".

6 Ezután többször is rámutat arra, hogy a város megmenekül ,,. . .ezen fekvése által az éjszakai szeleiknek komor, fagyos fuvatjaitól . . .", sőt a Mecsek „. . . tellyes mértékben felfogja az éltető napnak s ugarjait". ' Szívesen foglalkoznak szerzőink a mezőgazdaság leírásával is, amely a korabeli Pécs életében a mainál sokkal nagyobb szerepet játszott, s ezt az áldott területet, akárcsak a vendég Günhold Adolf, Magyarország Eldorádójának tekintik. Tollúk alatt megelevenedik a budai, siklósi és szigeti külvárosokkal körülvett régi belváros, amelyben már egészséges, kényelmes házak vannak, szemben a külvárosok zsúppal födött, alacsony és nedves lakásaival. Bejárhatjuk velük a szép, új házakkal díszített, kövezett utcákat, vagy a sáros-poros, zegzugos sikátorokat. Elvegyülhetünk a későbbi közterek vásári sokadalmában, túrót-tejfölt, mindenféle élelmiszert vehetünk a mai Széchenyi tér helyén levő Nagy Piacon, gabona neműeket a székesegyházzal szembeni Alsó Sétatéren, disznót a Kórház téren, vagy lábas jószágot a mai Irányi Dániel téren. Jankó János bemutatja nekünk a nemesekből, polgárokból, napszámosokból, s főként egyházi értél miségi ékből álló lakosságot is. Megtudjuk, hogy a pécsi köznép mind a mezei munkában, mind pedig a szőlőművelésben igen szorgalmas, de a mesteremberek „. . . mívhelyeiket tsak mintegy mellékes időtöltésnek tekéntik és megavulván abban, amit mint vándorló legények tanultak, minden nrvívbéli pallérozódó stól szinte vissza rettennek".

8 Ezek a helyismereti íróink többségükben a Bél Mátyás által indított és a 19. század első felében újabb virágzásnak indult leíró statisztika módszereit követték s közülük talán csak a pécsi diákéveitől 1822-ben búcsúzó Jankó János jutottéi a születő patriotizmus tudatos vállalásáig. Ugyancsak ő volt az, aki később kényelmes akadémiai tanári állását elhagyva, karászi plébánosként életét a baranyai szőlőtermelés felvirágoztatásának szentelte, ezzel téve hitet a tettekben testesülő hazaszeretet mellett. A harmincas években nem születik jelentős irodalmi alkotás, s csak apró tettek jelzik a nemzeti mozgalom meglétét. Ezek közé tartozik a magyar nyelv ápolása, a nemzeti viselet terjesztése, a magyar könyvek olvasásának előmozdítása. A nemzeti mozgalomnak sok névtelen munkása közül kiemelkedik az apró termetű Juranits László kanonok, aki - némi naivitással - már 1830-ban azt írja; az emigrációban lévő Batsányinak, hogy diadalmaskodott a magyar ügy, mert „ . . . a' magyar papok mentésen, kalpagosan járnak, ós még a pécsi és veszprémi káptalan papjai is így vonulnak templomba". Azt is el újságolja, hogy megjelent „egy igen kapós könyv, gróf Széchenyi Hitel nevű könyve", amely . . . amellett, hogy az ország boldogsá-