Tanulmányok Pécs város történetéből. Pécs város szabad királyi rangra emelésének 200. évfordulója alkalmából rendezett II. várostörténeti konferencia előadásai 1980. november 14. - Baranyai Krónikaírás 6. (Pécs, 1982)

II. rész Korreferátumok - Sarosácz György: Nikola Tordinác, a pécsi bosnyákok népdalgyűjtője

Az évszázadokat magába foglaló népdalok tartalmilag: mitológiai, népi, egyházi, szertartáshoz kapcsolódó dalokra, arató, szerelmi, katonai dalokra, kesergőkre, hősi énekekre, balladáikra — és új stílusú női dalokra oszthatók. A népdalok nagy többsége régi stílusú. Éneklésük a múlt század 80-as éveinek táján még általános volt. A régi népdalok 4-től 13 szótagosak. A dalok több mint fele 10, egyharmada 8. míg a többi dalok 7—9, 9, 9—10, 12—13 szótag között váltakoznak. Az új stílusú női dalok szótagszáma 4-től 10 között oszlik meg. A dalok kétharmada 7, egyharmada 10 szótagos. A népdalokat Tordinác a pécsi és a Pécs környéki bosnyákoktól és sokácoktól gyűjtötte. Csak három népdalnál közölte, hogy azokat Pécsett, Szalántán és Magyarsarlóson énekelték. A népdalok alapján a gyűjtés falvait nem lehet pontosan követni, noha azt írta, hogy Nagykozáron is járt. A három nagy nyelvjárás (ikávica, ekávica, jekávica) arra utal, hogy a népdalok és a népmesék nagy részét a pécsi bosnyákok között gyűjtötte. A népdalok mellett 20 hosszabb-rövidebb népmesét is leírt. A népmesék közül a „Gyermek és a sárkány" című mese belekerült: ,,ötszáz év a horvát irodalomban" című sorozat népmesekötetébe. Nikola Tordinác az összegyűjtött anyagot rövid időn belül rendezte és azt átadta a Matica Hrvatskanak azzal a kéréssel, hogy adják ki, majd onnét átkerült a Horvát Tudományos Akadémiához. Címe: Horvát népszokások, népdalok és népmesék. A Pécsett készült kézirata a Zágrábi Egyetemi. Könyvtárban található. A kézirat első fejezetében foglalkozik a pécsi bosnyákok történetével: külön kiemeli, hogy magukat bosnyáknak vallják, anyanyelvüket pedig horvátnak. A második fejezetnek ,,Budai kapu" a címe. A rendkívül gazdag és történetileg is pótolhatatlan adatok közül kiemelném a pécsi bosnyák lakóház, a népviselet leírását — és a gazdálkodásukra tett megjegyzéseit. A harmadik fejezetben ismerteti a pécsi bosnyákok különböző szokásait: születés, temetkezés, lakodalom, karácsony, húsvét, Szent Iván stb. Az első három fejezetet a szerző bevezetőnek szánta, hogy a pécsi bosnyákoknak szentelt könyve teljesebb és érthetőbb legyen. A hallatlan értékű kézirat a mai napig kiadatlan maradt. A kéziratról készült kópiát Mándoki László 1970j

ben azzal a céllal adta át, hogy azt nyomtatásra készítsem elő. Sajnos, a kiadását elvállaló Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége meg nem engedhető szövegjavítás igényével lépett fel. Ennek tulajdonítható, hogy a kézirat még mindig megjelentetésre vár. (Nikola Tordinác életútját a hivatkozott két kézirat és M. S. M. Pavic adatai alapján állítottam össze.) «