Tanulmányok Pécs város történetéből. Pécs város szabad királyi rangra emelésének 200. évfordulója alkalmából rendezett II. várostörténeti konferencia előadásai 1980. november 14. - Baranyai Krónikaírás 6. (Pécs, 1982)

I. rész Előadások - Csizmadia Andor: Pécs városjoga a város felszabadulásakor

PÉCS VÁROSJOGA A VAROS FELSZABADULÁSAKOR Csizmadia Andor Az 1686:17. tc. már azon panaszkodott, hogy a szabad királyi városok száma igen sok helynek dicsőséges visszaszerzése következtében annyira növekedett, hogy ez a negyedik rend a többieket nemcsak elérte, hanem talán túl is haladja. Ezért megállapították, hogy a szabad királyi városok számát ne szaporítsák. Ha pedig mégis az uralkodó a nagy érdemektől és a közhasznosságtól indíttatva valamely helyet szabad királyi várossá kívánna tenni, ebben azokat különös kegyelemben törvény után részesítsék. E törvény becikkelyezése után a valóban visszatért régi szabad királyi városokat (Budát, Pestet, Esztergomot, Székesfehérvárt, Szatmárnémetit, sőt Debrecent) a közeli évtizedekben nemcsak bevették az ország negyedik rendjébe, hanem a 18. század közepétől új feltörekvő városok léptek a szabad királyi városok sorába. Különösen Mária Terézia uralkodása kedvez az eliberócióknak. Már uralkodása elején Győr, Komárom, s délen Újvidék, Zombor városok kapják meg az előmozdító városi privilegiumlevelet s ezeket a városokat — némi huzavona után — az 1751. évi országgyűlés be is cikkelyezi.

1 Az udvarnak hasznára van a városok rangraemelése. A feudális abszolutizmus politikai segítőtársakat lát a városi polgárságban az ország kormányzásában, mindenekelőtt az udvarnak kedvező országgyűlési határozatok kialakításában s ezért minden államban, aboi a 18. században a feudális abszolutizmus döntővé vált a kormányforma kialakítására, nyomonkövethetjük a polgárság erősítésének tendenciáját a feudális nemesség ellen. Magyarországon is így volt. Hogy mégsem sikerült minden feltörekvő városnak ez időben az eliberáció, ennek az is a magyarázata, hogy Magyarországon minden támogatás mellett is igen csak gyenge volt a városi polgárság, maguk a török uralom alól alig nemrég felszabadult városok csak nehezen feleltek meg a várossal szemben akár társadalmi téren, akár állami síkon felállított követelményeknek. Különösen a délvidéki városok legtöbbje alig rendelkezett néhány, a várossá fejlődéshez nélkülözhetetlen épületekkel, a lakosság legnagyobb része mezőgazdasággal foglalkozott, az ipar, a kereskedelem még csak embrionális állapotban volt: egyszóval mindaz hiányzott, ami egy bár nagy terjedelmű és meglehetős lakossággal rendelkező községet valóban várossá tegyen. A kamarának, mely a legtöbb feltörekvő városnak a török uralom megszűnte után földesura volt, elsősorban azt is nézni kellett, hogy vajon az eliberáció után a szabad királyi városoktól eddig élvezett bevételek emelkednek-e? Ezért olyan megváltási összeget

2 kellett megajánlani, mely a kamarát kártalanította eddigi be-