Tanulmányok Pécs város történetéből. Pécs város szabad királyi rangra emelésének 200. évfordulója alkalmából rendezett II. várostörténeti konferencia előadásai 1980. november 14. - Baranyai Krónikaírás 6. (Pécs, 1982)

I. rész Előadások - Rúzsás Lajos: Pécs gazdasági fejlődése a jogi felszabadulástól, 1780-tól az I. világháború végéig

időben folytattak, természetesen nem feltétlenül szántóföldi növénytermelésből állott. A városoknak rendszerint egy értékesebb mezőgazdasági termék előállítása voit tevékenységük tárgya: a bortermelés. A bortermelés Pécsen a 18. században kiszélesedett, kibontakozott. Megnövekedett a hegyoldalon a szőlőterület és megnövekedett bent a városban a házak és az utcák alatt a pincéik száma. Ez a fejlődés nem volt egyedülálló, Magyarországon és egész Európában sokhelyütt lejátszódott. A dél-németországi városok, Stuttgart, Heilbronn, Esslingen növekedése ugyanezt a fejlődési folyamatot mutatja. Azt látjuk, hogy a mezőgazdasági funkció időszakonként dominál is egy-egy város életében, és abban mindent megelőz. A városi tanács hirdeti ki például ősszel, hogy mikor kezdődik a szüret, mikor és meddiig kell azt elvégezni. Ez egyformán történt Pécsett, a bajorországi Rottenheimben vagy a franciaországi Bar le Dúcban.Az e'Iső funkció a 18. században a bortermelés Pécs életében, amely több vonatkozásban is magához kapcsolja a környező vidéket. A bor ugyanis, amit Pécs termelt, és amit Pécs eladott, országos forgalomba nem került úgy, mint mondjuk a tokajhegyaljai bor, csak egy bizonyos körben, három-négy megye körében mozgott mint áru.

3 Volt azonban Pécsnek ez időben, a 18. században egy másik funkciója is. Ez az ipari funkció. Az ipari funkciót általában véve a feudalizmusban az jellemzi, hogy kicsi, lassan fejlődik, könnyen esik vissza. Pécsett az 1800-as évek derekán 4ó céh működött. Az ipari funkció egyfelől kisszerűséget, másfelől viszont nagyobb lehetőségeket mutatott. Kisszerűségére utal, hogy az iparosok száma — a kontárokét nem ismerjük — a város lakosságának csak 11%-át tette. (1833-001 tudjuk ezt.) 15 év múlva, 1843ban .még mindig ugyanilyen megoszlást találunk. Ugyan-ilyen kisiszerűségre mutat az is, hogy nemcsak az iparosok száma kevés, a műhelyek száma kevés, a műhelyben kevés az alkalmazott, a segéd és az inas, még inkább feltűnő az, hogy ezek az iparosok nem is kizárólag iparral, hanem szőlőműveléssel is foglalkoztak.Pécsett járt a múlt században, ősszel egy külföldi utazó, és azt mondta: ,,a város olyan, mintha kihalt volna, mert itt minden iparos délutánomként bezárja a műhelyét, és legényeivel, inasaival kimegy a szőlőskertjébe dolgozni". Ez sem rendkívüli ebben az időben. Például Firenze városában, amely minden vonatkozásban messze fölötte állott Pécsnek a 18. században, az ipar a külvárosokban csak téli foglalkozás volt, tavasszal és nyáron a firenzeiek egycsapásra bortermelőkké változtak. Az ipar nemcsak nem nőtt a múlt század közepéig — látjuk, 46 céh van —, hanem iparszerkezetében sem fejlődött, és nem is finomodott.- A két legfontosabb iparágnak, a fafeldolgozásnak és a vasmegmunkálásnak a helyzetéből ezt.tudjuk kiolvasni. Az előbbi a múlt, az utóbbi a jövő ipari anyaga volt. A faipar, a régebbi még csak fejlődött, de például a fémipari szakmák igen nehezen. 1772

J

ben még csak annyi fémműves van Pécsett, hogy azok közösen alkottak egy céhet. 1772-ben az órások, a késesek, a puskaművesek és a ráspolyozók kiváltak ebből a közös céhből, és küllőn céhet alakítottak. Hatvan év kellett ahhoz, hogy ebből kiszakadva a szerszámkészítők 1843-ban maguknak külön céhet hozzanak létre.'

1 Fejlődést, inkább fejlődési lehetőséget mutat viszont az, hogy a céhekben tanuló inasok, iparoslegények igen nagy körzetből jönnek, és keresik fel Pécset. A céhkönyvek azt mutatják, hogy Pécs vonzáskörzete ebben a vonatkozásban dél, délkelet irányába terjedt.' Nyugat-Dunántúl, a Balaton túlsó oldalai nem szerepel azok között a helyek között, amelyek legényeket vagy inasokat adtak Pécsnek. Ezzel párhuzamosan nagy kört mutat, és ismét csak a pécsi ipar erejére utal a maga