Baranyai krónikaírás 5. (Pécs, 1980)

III. rész DOKUMENTUMOK - Gyovai Lajos: Drávapalakonya dűlőinek felmérése

parancsnokságnak, hogy a királyt az anarchisták meg akarják gyilkolni, amikor átjön a Dráván. A szállása — állítólag — a Dolnji-Miholjáci Majláth kastélyban volt, és nem a király jött, hanem József főherceget küldte maga helyett. A merénylet kitalált mese volt, Bali bácsi jutalmat remélt, de helyette a titkosrendőrök megverték. 2. Belső Ra v i c za Legelő és erdő. Közrefogja a Vesszős, Kerekvölgy, Delelő dűlőket. Belső Ravicza néven a lakosság nem ismeri, helyette a dűlőnek, illetve a területnek a részeit más néven nevezi. Több elnevezett része van. A Feketevíz mentén van a Kiserdő. Az erdőben a Régifolyás. Ez az elnevezés onnan ered, hogy a húszas évek közepén a Feketevíz át lett vágva, a kanyar megszűnt, a kanyarágból lett a régifolyás. Ma már csak a ravicai oldalon lévő magas part emlékeztet folyómederre. Az erdő és a legelő között van a ravicai töltés. E töltést több esetben átszakította a Feketevíz áradása. Az 1926. évi árvíz idején a töltés mellett kis tavacska képződött, hosszú évekig feneketlennek ismerte a lakosság, mert a legjobb úszó sem találta fenekét. A kis tavacskát Szakításnak nevezik. A szakítás ma már alig látszik, mert az 1951. évi áradáskor újabb töltésszakadás során betöltődött. A ravicai töltésnél kezdődik a Lapis legelő. Nevét a nagyon mély fevése miatt kapta. A legelőt tavasszal víz borította, vágó és szittya sással volt borítva. Kis levezető árokkal ki lett szárítva, ma már jelentős része szántó. A lapison a mély fekvésű legelőből két kis homokdombocska emelkedett ki, egymástól 100—150 méterre és 200—300 m

2 nagyságúak voltak. Múlt időben „voltak", mert a két homokdombot 1965—66-ban épített Feketevíz vasbetonhíd felüljáróinak feltöltéséhez, valamint a Feketevíz jobb oldali töltésépítéséhez hordták el. Idős emberek elmondása alapján, az egyik dombon állt a századfordulótól az I. világháború végéig a Konrád-féle szélmalom. A legelő a Szatyorica felé magasodik, a magasodó részen a II. világháború előtt több olyan vastag fűzfa volt, melyeknek csak a héja és némi vékony törzse volt, a közepe üres, melyben eső idején 3—4 ember is el tudott húzódni. A terület régen erdő volt, pár darab fa annak emlékét őrizte. Közel a Drávához (a régi Dráva partján) áll a környék legnagyobb Tő fája (tölgyfa). Törzsének átmérője 219 cm, lombozata 25—30 m volt. Volt, mert 1974. május 23-án lévő vihar a lombozatát letördelte, a vihar után a fának csak a csonkjai maradtak meg. A termelőszövetkezet erdei brigádja azon év őszén a fának a csonkjait lemetszette, a fa újból kihajtott, reméljük, hogy nem szárad ki, hanem újból fog ágakat növeszteni. A fához közel volt a Szániel-féle malomcsárda (tégla- és kődarabokat még ma is lehet találni). A csárda télen nem üzemelt, mert ebben az évszakban a hajók, tutajok nem jártak, a malmok telelőbe voltak húzva. Az év más szakában a vendégfogadás az udvaron volt, asztalok, padok, székek rönkfából voltak faragva. A fa alatt 1940-től kezdődően katonai bunker volt, a fa tetején kilátó, 1943 őszén a zsidó munkaszolgálatosok a bunkert bővítették, 1944. őszén pedig a magyar munkaszolgálatosok. Katonai szóval élve, magasabb parancsnokság befogadására alkalmassá tették. Mire a bunker készen lett a Szovjet Hadsereg csapatai a községet és annak határát elfoglalták. A Tő fától 200 méterre van a Dráva egyik holtága, melyet Kenderáztatónak neveznek. A századfordulón még a Dráva folyása volt, mert ez időben lett kikö-