Baranyai krónikaírás 5. (Pécs, 1980)

III. rész DOKUMENTUMOK - Gyovai Lajos: Drávapalakonya dűlőinek felmérése

vezve, a híd építésével egyidőben. Félő volt, hogy esetleges áradás esetén a Dráva — mint a korábbi időben — medret változtat és a megépített Drávai-híd, nem a Drávát fogja átívelni. A partszél kikövezésével tényleg történt mederváltozás, a Dráva áttört a horvát partok felé, és itt holtág képződött; az I. világháború végétől kezdve kenderáztatónak használták, egészen a felszabadulást követő pár évig, amikor is a kender és a len termelése, feldolgozása megszűnt. Kenderáztatás idején a környező falvak: Drávacsehi, Kovácshida, Szerdahely, Csepely, Diósviszló, Kórós, Rádfalva lakossága a kendert ide hozta áztatni. A kenderáztatót minden évben a községi Legeltetési Társulat nyilvános árverésen bérbe adta. Az áztatásért kalangyánként (1 kalangya 20 kéve) évenként váltakozva bért kellett fizetni. A kenderáztatótól a drávai híd felé haladva kb. 700—800 méterre, ahol jelenleg is nagy a Dráva folyása (a közelmúltban lett újból kikövezve, mert a Dráva nagyon szaggatta a partot) a Delelő dűlő sarkánál volt az utolsó vízimalom, mely 1948 őszén süllyedt el. Tulajdonosa Tar Lajos, régi hajós és vízimolnár család utolsó sarja. A Dráva partján még lehet látni a drávai malmok téli kikötőjét. Ez olyan hely, ahol a Drávának nincs nagy folyása és jégzajlás idején nem kell félni, hogy a zajló jéghegy összetöri. A kenderáztatóval egyidőben a Dráva meder változásával erdő is képződött, amely már többször ki is volt vágva. Ezt sűrűnek nevezték. 3. Kerekvölgy, Delelő, V e s s z ő s Ezeket a dűlőket a Belső Ravica legelő fogja körül. Történelmi hűség kedvéért meg kell említeni, hogy e dűlők földjei az 1867. évi kiegyezés után kerültek a község lakosságának a birtokába, hajóhúzás, és más robot ellenében. 4. S a ty o r i c a (Sutyorica) 1921 nyarán lett a községhez csatolva, a trianoni békeszerződés alapján. A községbe 1920-ban vonultak be a magyar csapatok, ez a terület változatlanul a már létrejött szerb—horvát—szlovén királysághoz tartozott. Idős emberek elmondása alapján — a satyoricai lejáratnál és a zsinkói Feketevízhídnál „orosz katonák" álltak őrséget (feltehetően orosz emigránsok lehettek)* és Mijocáról (Dőlni Miholjác) hordták át a Dráván őket. A község fiataljai kimentek hozzájuk „komázni", szórakozni. Ezek az emberek elmondják, hogy a szerbek alatt sokkal jobb életmód volt, mint az azt követő Horthy idő alatt. Kevés volt az adó, szabad volt dohányt termelni, pálinkát főzni, vadászni. A már említett területen a Dráva partján erdő képződött, amely tele van régi drávai horhosokkal mély fekvésű helyekkel, visszamaradt vízmélyedésekkel, amelyek különböző elnevezést kaptak. Kálmán Pista gödre, kb. 800 D-Öl. Nevét onnan kapta, hogy erre a területre kapott halászási engedélyt az uraságtól, mint erdőőr. Húzólik a nevét azért kapta, mert nagyobb vízállás esetén az itt lévő limányos rész érintkezésbe került a Drávával. Apadás idején hálóval elkerítették. A víz visszafolyásával a halak igyekeztek a folyóba, és beleúsztak a kifeszített hálóba, illetve a lerakott varsákba. Szerb sziget. Az 1930-as évek legelején a Dráva közepén sziget képződött. A hajók inkább a sziget magyarországi oldalán közlekedtek. A szigeten pár év alatt szép füzes képződött, mivel közelebb volt a jugoszláv partokhoz, a füzest mihol*Az „orosz emigránsod" az első világháborúból itt maradt orosz hadifoglyok voltak. (Szerk.)