Baranyai krónikaírás 5. (Pécs, 1980)

IV. rész MÓDSZERTAN - Zeleni Ferenc: Tanácsok a dokumentumgyűjtemény kialakításához

erdész, rendőr, mezőőr, lelkész, eladó, vendéglős stb.). Az utóbbiak fontosságára külön is felhívjuk a krónikaírók figyelmét, mivel igen sokrétű elemző felmérésnek hordozói ők hivatásuknál fogva. II. Dokumentumgyűjtés és területei A krónikák bizonyító tényeinek és szemléltető eszközeinek gyűjtése folyamatos, megszakítások nélküli elfoglaltságot jelent. Az informálok társadalmi helyzete és a gazdasági szférában betöltött funkcióik látszólag elkülönülnek, ezért a kapott tájékoztatásokat a krónikaíróknak az év végi rendszerező és összesítő munkánál fel kell oldani. Az adatrészek kapcsolását célszerű egésszé formálni, melyhez a személyes krónikaírói felmérések teremthetik meg a fonódást. A dokumentumgyűjtemények alacsony színvonala tapasztalataink szerint 3 tényezőből erednek: 1. Nem kapnak kellő megértést a krónikaírók a községek államigazgatási és gazdasági vezetése részéről. 2. A gyűjtéssel járó anyagi kiadások rendezetlenségeinek problémái. 3. Az évkönyvírók helyi és tárgyi ismeretének hiánya. Témánkat illetően a 3. megállapítás késztetett bennünket arra, hogy javaslatainkat összegezve közel sem teljes metodikai segédletet adjunk az alábbiakban: a) A dokumentumgyűjtemények szerves részei lehetnek a községek történeti feldolgozása. Ide soroljuk a levéltári, könyvtári, múzeumi és adott településtörténeti kutatásokon nyugvó, tudományos igényű feltárásokat, pontos forrásmegjelölésekkel. Ilyen jellegű munkák elvégzésére gyakran vállalkoznak a honismereti szakkörök, vagy felsőfokú tanintézetekben államvizsgára kötelezett hallgatók és olykor a községek lelkészei is. b) A visszaemlékezések szintén változatos gyűjtemény-összeállításra adnak lehetőséget. Forráskritikai szempontból értékük másodlagosak, de mégis nélkülözhetetlen színfoltjai a történészeknek, néprajzosoknak egyaránt. A fogaiom alatt nemcsak a munkásmozgalmi veteránok elbeszéléseit értjük, hanem a volt uradalmi cselélédek életkörülményeinek bemutatását, a betelepült székelyek, felvidéki magyarok stb. beilleszkedését, évszázadokra visszanyúló családtörténeteket, esetleg naplókat, a felszabadulás körülményeit, a koalíciós pártviszonyokat, a kitelepítések menetét, az ifjúsági és kulturális egyletek tevékenységét, a politikai pártok alakulását, a tsz-ek és az állami gazdaságok szervezését stb. is. A visszaemlékezések gyűjtésében és lejegyzésében a krónikaíróknak hasznos segítséget nyújthatnak a községek honismereti szakkörei, a Hazafias Népfrontok aktívahálózatai, az úttörőrajok és a KISZ-alapszervezetek. c) A felmérések és statisztikák számszerűségen alapulnak, s ezért kifejező értékanyagot adnak forrásaikban az anyagi élet jelenségeiről és törvényszerűségeiről. A krónikaíróknak arra kell törekedni, hogy az adathordozók a teljes objektivitást közvetítsék. Kivitelében a dokumentumanyagok lehetnek statisztikai adatsorok, grafikonok, diagrammok, leírások, kimutatások, táblázatok, térképek, a tájra jellemző fogalomtörténeti elemzések és magyarázatok, hasznossági mutatók, helyrajzi felmérések stb. Ezt a módszert alkalmazhatják például a demográfiai felméréseknél, hol ajánlatos a családok számának feltüntetése mellett a születések és halálozások arányát, a be- és elköltözés mennyiségét, a férfi és nő lakosság meg-