Baranyai krónikaírás 4. (Pécs, 1979)

I. Rész - Bezerédy Győző: A nemzetiségi krónikák Baranyában

I. RÉSZ A NEMZETISÉGI KRÓNIKÁK BARANYÁBAN Amikor 1971-ben a krónikaírásról megszületett a megyei tanácsi határozat (44/ 1971. V. B. sz.) és az ezt követő elnöki utasítás, felmerült annak a lehetősége, hogy a többnemzetiségű Baranya német és délszláv túlsúlyú községeiben a krónikákat a magyar nyelv mellett nemzetiségi nyelven is megírják. Magától értetődik az, hogy a kétnyelvű krónikák írása igen sok problémát hozott a felszínre. Ezek között az első helyen a fordítás kérdése áll. Ez kevésbé anyagi, sokkal inkább nyelvi probléma. A krónikaíró ugyanis nem minden esetben beszéli a faluban élő nemzetiség nyelvét, esetleg a körzeti iskola egyik nevelője, vagy a tanács dolgozója és nem rendelkezik nyelvismerettel, vagy gondolatait, mondanivalóját nem tudja megfogalmazni, ahogy azt a krónika színvonala megkívánná. Éppen ezért, a várakozással ellentétben elmaradtak a nemzetiségi nyelvű krónikák. Még azok sem készítették el, kik anyanyelvi szinten beszélték a németet, szerb-horvátot; hivatkozva arra, hogy a fordítás mennyi többletmunkával, anyagi kiadással stb. jár. Éppen ezért a Baranya megyei Tanáccsal egyetértésben arra kértük a községi tanácsokat, hogy a nemzetiség nyelvét beszélő krónikaírókat arra ösztönözzék, hogy a községi krónika II. fejezetének összegezését a magyar mellett nemzetiségi nyelven is elkészítsék, illetve, ha a krónikaíró nem beszéli a nyelvet, összefoglalóját fordíttassák le. Az elmúlt évek tapasztalata alapján leszögezhetjük azt, hogy tanácsaink és krónikaíróink ezzel a lehetőséggel alig éltek. Igen kevés kétnyelvű krónika készült, a nemzetiségi nyelvű összefoglalók száma is jelentéktelen. Természetesen, ahogy kényszeríteni nem lehet arra valakit, hogy ne beszélje anyanyelvét, arra sem lehet, hogy beszélje azt, de mindenképpen arra kell törekednünk, hogy a nemzetiségek megőrizzék nyelvi kultúrájukat, ne felejtsék el anyanyelvüket, hisz a történelmi múltjuk, gazdag népi hagyományaik ápolása nekik is és nekünk is kötelességünk. Hazánkban sohasem ügyeltek úgy a nemzetiségek jogaira, egyenjogúságukra, mint ma. Súlyos történelmi múltunk arra kötelez bennünket, hogy a hazánk területén élő valamennyi nemzetiséget egyaránt megbecsüljük, velünk azonos jogon tartsuk. Korabeli források tömege tanúskodik arról, hogy a nemzetiségi kérdés minden időben alapvető problémaként jelentkezett. Nem kívánjuk itt a hosszú történelmi múlt pozitív és negatív példáinak tömegét elemezni, hisz ez nem feladatunk, de a történelmi, sokszor keserű, de mindenképpen tanulságos múlt arra kötelez bennünket, hogy okuljunk a múlt hibáin, levonjuk belőle a tanulságokat. A községi krónika e munkánk megörökítője. A krónika nagyszerű tükre a település egészének, így az ott élő nemzetiségek életének is. Regisztrálja a jelent, a jövő terveit s felkutatja a múltat, ápolja a hagyományokat, a nemzetiségi kultúrát, a nyelvet. Megyénkben a krónikaírás ötéves tapasztalatai alapján már leszögezhetjük azt, hogy bár Baranya igen sok telepü-