Baranyai krónikaírás 4. (Pécs, 1979)

II. Rész - Sándor László: A siklósi járás 1977. évi krónikáinak értékelése

A SIKLÓSI JÁRÁS 1977. ÉVI KRÓNIKÁINAK ÉRTÉKELÉSE Sándor László 1977-ben a siklósi járásban 74 község volt 17 közigazgatási székhely irányítása alatt. A Baranya megyei Tanács V. B. 44/1971. évi a krónikaírásról szóló utasításának ebből 73 község tett eleget, melyeknek a tartalmi és formai értékelését az alábbi követelmények szerint végeztük: A munka átfogóan nyújt-e ismereteket az adott település gazdasági, társadalmi, szociális, kulturális, egyesületi, etnográfiai, szövetkezeti, demográfiai, iskolaügyi, meteorológiai, kistermelői, egészségügyi és a község lakosságának tudati szintjéről? Jelezték-e, hogy a jelenségek egymásmellettisége milyen fejlődést, illetve torzulást mutatott, mi ezeknek az ok-okozati összefüggése. Az elkészült munkában mennyire tárgyszerűek, lényeglátók és objektívek. Nemzetiséglakta községeknél az események bemutatásánál kapott-e kellő hangsúlyt a német és a délszláv lakosság sajátos nemzetiségi kultúrája, gazdálkodása és érdekvédelmi szervezeteinek munkája. Vizsgálták-e a krónikaírók - ahol népességszámban jelentősen kimutathatók - a cigánylakosság összetett problémáit, foglalkoztatottságukat, beilleszkedésüket és néprajzukat. Formai szempontból a krónikák hármas szerkezete (évkönyv - összefoglaló - dokumentum) adottak-e, hitelesítésük szabályosan történt-e meg stb . . . A fenti szempontok alapján vizsgált értékelésük után megállapíthattuk, hogy a siklósi járás krónikamozgalmán a jövőben javítanunk kell, mivel a beküldött munkák 45%-a nem jobb a gyenge szintnél. Közepes minősítésű volt a krónikák 26%-a, jó 18%-a és mindösszesen 10%-os a kiemelkedő teljesítmények aránya. Beremend község (1%) nem készített évkönyvet. A gyenge krónikák legtöbbje alig haladta meg a 6 oldalt. Gyakoriak voltak közöttük a 1,5-3 oldalas színtelen, tájékoztatóknak is alig nevezhető összeállítások, ahol az éves események rögzítése sokszor csak a társadalmi ünnepeinkre terjedtek ki. Egyéb adatokban felszínesek és általánosak maradtak. Közeleső községeknél több esetben tapasztaltuk, hogy a krónikák szerkezeti felépítésben, adatokban, mondatokban, sőt egész fejezetekben is szórói-szóra megegyezések találhatók, ami a munkák hitelességét és valódiságát, a községtörténések éves eseményeinek értékét jogosan kétségessé teszik. A gyenge községkrónikáknál szembetűnő volt, hogy hónapok múltak el míg egyegy eseményt bejegyeztek. Ebből levonhattuk azt a következtetést, hogy az ilyen tartalmatlan munkákat beküldő évkönyvkészítők sem lényegileg, sem érzelmileg nem tudtak azonosulni a mozgalom céljaival. Krónikáikban csak a kapkodás és a rendszertelenség mutatható ki. Nem fogadhatjuk el komoly érvelésnek azt sem, hogy a kis községekben nincs mit rögzíteni. Adatszegénységre hivatkozni egy olyan aktuálisan feszítő baranyai problémánál mint az elnéptelenedés, szinte fonák helyzetnek hat. Minden őszintén látó krónikaírónak kötelessége lenne a kis községek állapotá-