Baranyai krónikaírás 4. (Pécs, 1979)

II. Rész - Sándor László: A siklósi járás 1977. évi krónikáinak értékelése

nak kritikus megközelítése, az elnéptelenedési folyamat történetiségének bemutatása, ami többé soha meg nem fogható, a jövőben realisztikusan alig feltárható események megörökítéséből állhatna, és aminek napjainkban ök részesei. A közepes krónikák általában leíró jellegűek, vagy közérdekű dolgot felvető, de kevésbé kimunkált éves községtörténetek. Észrevehető volt, hogy egyes munkák az események árnyalt bemutatásakor a történések finomítását és tompítását kívánták elérni. Gyakori hibának mondhatjuk aránytalanságaikat is. Bizonyos területek szinte uralják az évkönyvek egészét és így egyoldalúaknak hatnak. Például az iskolaügy túlzott, sokszor „lakkozottnak tűnő" exponálása, vagy a tanácsi tevékenység mértéktelen központosítása úgy nehezedik az egyéb községi adatokra, hogy azokat lényegtelenné degradálták. A jó krónikák adatgazdagok, évkönyvvezstésük rendszeres, összefoglalójuk elemző. Kár, hogy közülük többen a 3. szerkezeti egységet elhanyagolták, vagy elnagyol' ták. Ennek ellenére munkájuk mögött széles társadalmi bázison alapuló gyűjtés tapasztalható, ami igényességre és szakértelemre vall. Dicséret illeti tevékenységét: Bodonyi Ferencnek, Éles Istvánnak, Gyovai Lajosnak, Kapes Ottónak, Karlaky Gyulának, Kelbert Évának, Kiss Józsefnek, Kórósi Lajosnak, Krizsán Gábornénak, Makay Zoltánnak, Nagy Lászlónénak, Pintér Jánosnénak és Solykó Sándornak. A kiemelkedő krónikák logikus szerkesztésúek, mélységeket kereső és feltáró, gazdag mellékletekkel illusztrált önálló kész művek. Készítőik a társadalmi, gazdasági és kulturális kérdések iránt érdeklődő emberek, azoknak rendszerint tevékeny részesei is adott községükben. Munkájuknál láthatóan igényelték a község aktíváinak és vezetőinek véleményadását, amit mindig kellő kritikai érzékkel, a közösség reagálásának összegzésével építettek bele krónikáikba. Munkájukért, lakóhelyük szeretetéért őszinte tisztelettel mondunk köszönetet: Böhönyei Gizella nagyharsányi nyugdíjas tanárnő. Glatt Márta magyarbólyi nyugdíjas tanárnő, Kiss József harkányi ált. iskolai igazgatóhelyettes, Lajcsik Lajosné lapáncsai nyugdíjas tanácselnöknő, Pápay Jenő sellyei nyugdíjas postavezető, Schuller Edéné kislippói tanárnő, Sovány István vajszlói tanácselnök és Szabó István felsőszentmártoni építésztechnikus krónikaíróknak. A krónikák formai kritériumát nézve megállapíthattuk, hogy a munkák összességét tekintve 75%-ban nem elfogadhatóak. Legtöbbször a 3. rész (dokumentum) maradt el, sokszor összemosódott az évkönyvi és az összefoglalói szövegterület, de gyakoriak voltak a hitelesítési problémák is. Előadódott, hogy másod-, vagy harmadpéldányt küldtek be értékelésre, melyekből rendszerint már hiányoztak a krónikákban egyébként jelzett mellékletek. Sajnos olyan esetről is tudunk, hogy az eredeti krónika szövege nem azonos a levéltárhoz továbbítottál. A járási szintű értékeléskor vizsgáltuk a krónikák tartalmi értékeit a községek demográfiai adatainak függvényében, valamint a tanácsi székhelyek és társközségek viszonyított bontásában is. A siklósi járás községeinek 61%-a a 201-től 500. terjedő népességszámú településekhez tartozik. A krónikamunkák színvonalbeli kiegyenlítődésének tehát ezen népességszámú községeknél kellett volna legjobban érvényesülni, ami az összehasonlító táblázatunk tanúsága szerint nem következett be. A 201-300 főt számláló településeknél 53%-os, a 301-500 főt számláló településeknél pedig 50%-os a gyenge krónikák aránya. A legszínvonalasabb munkák a 900 fölötti lakosságot adó községeknél (10 a számuk) íródtak. Amint látjuk a mennyiségi adatok összefüggésbe hozhatók a krónikák értékszintjeivel, de nem kizárólagosan meghatározói azoknak. A tanácsi székhelyek és társközségek összehasonlításában szembetűnő, hogy nagy a kettő közötti különbség. Figyelmeztető példa ez a társközségek alacsony színvonalú