Baranyai krónikaírás 4. (Pécs, 1979)

II. Rész - ifj. Erdődi Gyula: A pécsi járás 1977. évi krónikáinak értékelése

HOSSZÛHETÊNY A krónikát, amely határidő után érkezett meg intézményünkbe, kiemelkedőre értékeltük. Kevés olyan dolgozatot tanulmányozhattunk, ahol a három szerkezeti egység tartalmilag és terjedelem szempontjából ennyire egyensúlyban van. Az évkönyv (6 oldal) az események szűkszavú leírására törekszik. Az összefoglaló (22 oldal) rendkívül sok adatot tartalmaz a községben működő összes szervre és intézményre vonatkozóan, sőt a következtetésekkel, összehasonlításokkal sem maradt adós a krónikás. A dokumentumgyűjtemény színvonalát elsősorban a községre vonatkozó hosszútávú fejlesztési terv, illetve dokumentáció emelte meg. Stilisztikai szempontból is kiváló munka Nádor Rudolfné krónikája. Társközsége Kisújbánya időközben átalakult „természetvédelmi területté", néhány vonatkozásban „üdülőkörzetté". így krónikát már 1976-ban sem készítettek róla. Kérésünkre a hosszúhetényi krónikaíró néhány gondolatot vetett papírra erről a folyamatról. A munka módszertanilag is használható, hasonló helyzetben lévő krónikaírók számára. KIRÁLY EGY HÁZ A Az évkönyv alapján joggal állapíthatjuk meg, hogy nagy súlyt fektettek az első szerkezeti egység összeállítására. Ez a törekvés az összefoglaló rovására ment, amely jobbára statisztikai adatokat tartalmaz, tehát az ezekből levonható gazdasági és társadalmi jellegű következtetések elmaradtak. A dokumentumgyűjtemény egyoldalú. A krónika értékelése viszont tükrözi, hog'y számos „értéket" is felfedezhetünk benne. Ezek biztos hátteret nyújtanak egy jövőbeni kiemelkedő munka elkészítéséhez. Két társközségének Gyöngy iának és Sumonynak krónikáiból az egyes részterületek kidolgozása kiemelkedik, más fontos szempontok viszont teljesen el lettek hanyagolva. KOZÁRMISLENY A krónika formailag megfelel a követelményeknek. Az évkönyv (10,5 oldal) eseménydús, pontos. Az összefoglaló (7,5 oldal) szerkezetileg és tartalmilag is jól ráépül az első szerkezeti egységre, kiegészíti azt, kritikus hangvételű, sőt a krónikás a következtetésekkel sem maradt adós. A dokumentumgyűjtemény eléri a kívánt színvonalat. Kovács Imréné kiemelkedőre értékelt munkája tükrözi az egy év eseményeit, a jövőt, a távlatokat. PÊCSU DV ARD és SZEMÉLY krónikái formailag nem felelnek meg a követelményeknek, ugyanis a hitelesítéseket nem végezték el. Az évkönyvek csupán az eseményeket sorolják fel. Az összefoglalók egyes részleteket kiemelnek, tele értékes megjegyzésekkel, másokat viszont teljesen elhallgatnak. Érezni a krónikaírók múlt-szeretetét, különösen illik ez a megállapítás Miklósy Gyulára, aki néhány oldalon leírta községe felszabadulását is.