Baranyai krónikaírás 3. (Pécs, 1977)

TANULMÁNYOK - Bezerédy Győző: Adatok a baranyai krónikaírás történetéből

magának megmondja az igazat. Még a napi sajtó is agyon hallgatja, vagy nagyon elburkolja néha a magas polczon állók oly hibáit, amelyek nélkül tán nagy emberek is lehetnének. Ki akarna ilyesmiért gyűlöletet viselni? A leplezetlen igazság megírását csak is a krónika író teheti meg, ki nem a nyilvánosságnak, hanem magának ír, ki nem vár dicséretet, de betűbe önti, mit más kimondani sem mer s abban leli örömét, hogy a jövő-kornak oly lapokat nyújthat örökségül, melyek igazságszeretetének tanúi s melyeket hazugsággal be nem szennyezett. Ulászló idejében Szakmári intriguait s az egész udvari párt erkölcsi sülyedését senkisem írta meg jobban mint a velenczei követek szülővárosuknak adott naponkinti jelentései. Ezek igaz krónikások voltak, függetlenek az udvartól és Szakmári intriguáitól. A magán krónika írótól egészen különböző személy a hivatalos krónika író. Előkelő magánosok, vagy egyes hatóságok rendelnek maguk mellé jegyzékvezetőt, kik az általuk kijelölt anyagot megírni kötelesek. Az eszme szép, az eljárás dicsérendő. Efemer világot élünk a napok eseményei rohamosan követik s falják fel egymást, mint Chranos gyermekeit s a takarónak elhasznált napi sajtó alig hagy valami emléket, mely a múltról szólna. Utóbbi időben Mohács nagyközség jött azon elismerésre méltó gondolatra, hogy magának egy évkönyvvezetőt, azaz krónika írót tartson. E czélból szabályrendeletet alkotott, ezt Baranya vármegye megerősítette s a kinevezett Fölkér József már 1899. év elején megkezdi a krónikás följegyzéseket. Mohács e tekintetben tehát megelőzte Pécset s a társvárosokat. Azonban a sok jóakarattal szerkesztett szabályrendelet nélkülözi a történeti tapintatot és békokat ver a krónikás kezeire. Repkény volt az, mely a vadon erdőben szabadon kúszott s majd a romok falain, majd az egészséges tölgyek szilárd törzsén ott vert gyökeret, ahol akart; most bevitték üvegházba, kijelölték irányát, sőt lukakat fúrtak a gyökerek részére. Már a kiindulási pontot elhibázta a szabályrendelet, midőn meghagyta a krónika írónak, hogy bevezetésként írná meg Mohács rövid történetét. Kívánni sem lehet egy történetírással eddig nem foglalkozott embertől, hogy az rövid fél év alatt összeállítsa Mohács rövid történetét, midőn a történeti anyag összehordásához évek kellenek, s ha a véletlen a krónikaírót nagyobb forráshoz nem juttatja, nem is fogná azt megírhatni. A krónika írónak épen az volna egy második feladata, hogy mint méh és hangya, gyűjtsön össze minden történeti adatot, írja le a találás sorrendjében, hogy anyagot szolgáltasson ezzel a megírandó történethez. Erre nézve tehát egy külön jegyzőkönyvvel kellene bírnia. Műve csak így váland teljessé. De ugyan mi lesz hát akkor a krónika bevezetése? A krónikásnak, ki a jelen eseményeivel foglalkozik, a jelenből is kell kiindulnia, írja meg tehát a város hű fisionomiáját. Utczáit, házait, tereit, határait, népességét, nemzetiségét, vallását, iparát, kereskedelmét, a szereplő egyének, tisztviselők stb. neveit, egy szóval mindent, a Ponty-utczától egész Budonyig.