Baranyai krónikaírás 3. (Pécs, 1977)

TANULMÁNYOK - Bezerédy Győző: Adatok a baranyai krónikaírás történetéből

Ez a legjobb, legméltóbb bevezetés egy krónikához. Ily leírás maga is egy szép történeti adat. Pécs városát midőn Istvánffy a 16-ik században és később 1664-ben Eszterházy Pál megírta, becses adatot szolgáltatot a történetnek. Ha csak Haas 50 év előtti leírását összehasonlítjuk a jelenlegivel, vagy Pécsnek 20 év alatti változásaira visszatekintünk, úgy az mutatkoznék szükségesnek, hogy a krónikaíró koronként, az az minden 20—25 évben ismételje ezen leírást, mert a leírások összesítve tárják elénk a legélénkebb képet. Mohács krónikusának tehát az volna feladata, hogy a szabályrendelet e részben némikép módosuljon, a jelen állapot mostani s koronkénti leírása kötelességévé válnék, vagy tegye meg azt kötelesség nélkül, és helyesen járand el. Nagyobb hibája a szabályrendeletnek az, hogy abban a krónikásnak írói szabadsága épen nem nyer biztosítást. A sajtó törvény százszor nagyobb biztosíték az újságíróra mint a szabályrendelet s mégis akad, aki hazudik! Hol kapunk igazságot? A szabályrendelet szerint az évkönyv (krónika) nyilvános, azt mindenki betekintheti s az év végén egy három tagú bizottság átvizsgálja és lezárja az évi krónikát, s ekkor joga van megjegyzéseit az évkönyvbe iktatni. Hol van itt a krónikásnak szabad gondolkodási joga? Hiszen ha nem léteznének aljas szenvedélyek, ha nem volna soha részrehajlás, nem űzné soha játékát az önérdek s a haszonlesés titkos rugó soho nem volna, hanem csupán pártkérdés léteznék, ily szabályrendelet mellett még akkor se lehetne a krónikákban a tiszta igazságot kapni. Hozzájárul ehhez az is, hogy bár a szabályrendelet csak megbízható és tisztességes embert rendel krónikásnak választani, mégis azt ez állástól bármikor elmozdíthatónak is rendeli. Ez oly intézkedés, mely majdcsak nem lehetetlenné teszi a czél elérését. Ezen alapokon ugyan nem fogunk történeti igazságot nyerni, legfölebb . . . hivatalos igazságot. E kettő között pedig oly nagy a különbség, mint a mire Horatius az mondta: Risum teneatis. Halban végződik a felül szép asszony. Nem ez a módja annak, hogy az író gondolat-szabadságát megőrizzék. A krónika nem nyilvánkönyv, hogy azt mindenki forgathassa, kinek ilyen könyv kell, az írjon magának s akkor lesz neki. A krónika csak 25 év leforgása után válnék nyilvánossá olykép, hogy a 25 év előtt megírtakat minden év végén tartandó ünnepélyes zárülésen fel kellene olvasni. Magát a krónika-írót nem a közgyűlésről kiküldendőnek, hanem más elemeknek kellene ellenőrizni, például három különféle felekezet papja, kiknek jogukban állana az évi bejegyzést elolvasni s megjegyzéseiket a krónika-író jelenlétében bevezetni, a hallgatásra magukat polgári becsületükkel kötelezve. Ha ez intézkedés nem mutatkoznék elegendőnek úgy a legfölebb 6 évre választandó új krónika írónak is meg kellene adni a jogot jogelődjét felülbírálni s azt az évkönyvbe vezetni. Sőt ha az erszény megengedi, két krónika írót is lehetne egyszerre, de nem együtt működtetni.