Baranyai krónikaírás 3. (Pécs, 1977)

TANULMÁNYOK - Bezerédy Győző: Adatok a baranyai krónikaírás történetéből

így talán valahogy meg lehetne közelíteni a történeti igazságot. Ellenségnek kell, hogy úgy mondjuk a történetet írni mert a mit hazudik, az úgy is kiderül, de nem derülne ki soha az a keserű igazság, mit a jóbarát elhallgat. A történeti érzék hiányára utal a szabályrendelet azon intézkedése, hogy a érzemények azonnal leírandók, mert ekkor leghűbb a leírás. E fölfogás az alaposság rovására vall. A mohácsi szigeten megölnek egy embert, először a tettest keresik, pár hét után a nyomok szálai rávezetnek, de maradnak szálak, melyek a tett indokát érintik, folyik tovább a nyomozás, lépésről lépésre mennek s a végtárgyaláson kifejlik az egész dolog. Pazarló gondolat volna ez ügyről már az első nap írni. így van az minden eseménynyel. Addig alig írhatunk valamit, míg a lefolyt dolgok nem nőttek, hogy úgy mondjam drámai kerekdedségre. Ez nagy megkötése a krónikásnak, mert ez alapon azt is el lehetne rendelni, hogy csak éjjel írjon a krónikás, mert a csend nem háborítja eszméit. Ezen hibákon ugyan egyelőre nem változtathat Mohács, mégis elismerés illeti, hogy a kezdeményezés útjára lépett, remélhetőleg más községek is fognak nyomai után indulni s más tévedésén okulva vagy az ajánlott módon vagy más, újabb s jobb utakon haladva oly módokat kigondolni, hogy a szegény krónika-író megközelíthesse azt, mi a világ kezdetétől mindenkinek szabad volt, a gondolat szabadságát. Ha ezt nem adják meg a krónikásnak, úgy ő utolsó ember a világon, mert akkor rabszolga ő s így képtelen a történeti igazság felderítésére.