Baranyai krónikaírás 2. (Pécs, 1976)

TANULMÁNYOK - Bezerédy Győző: A krónikaírás története Baranya megyében

Bezerédy Győző: A KRÓNIKAÍRÁS TÖRTÉNETE BARANYA MEGYÉBEN Igen nehéz helyzetbe kerül az, aki a krónika fogalmába mindazt igyekszik belesűríteni, ami ez alatt a címszó alatt valaha is megjelent. Maga a műfaj sokkal szélesebb annál, semhogy e rövid összefoglalás keretében erre kimerítő választ lehessen adni. Az 1895-ös Pallas Nagy Lexikona a következő meghatározást adja: „Krónika (gör.) oly történeti feljegyzések, melyek időrend szerint vázolják a fontosabb eseményeket. Értelme e tekintetben némileg megegyezik az annales-szel. A kettő közt a különbség az, hogy az annales szóval inkább a hivatalos, a Krónika szóval a magánjellegű feljegyzéseket jelölik, noha a különbség nincs szorosan fenntartva. Mint a történetírás egyik kezdetleges faját megtaláljuk a legrégibb népeknél, egyiptomiaknál s asszíroknál és hébereknél, valamint a görögöknél és rómaiaknál. Aranykorát azonban a középkorban élte, amikor a történetírásnak csaknem kizárólagos faját képezte. A régibb magyar Krónikák: Kézai Simon krónikája, a budai, dubnici, nagyváradi, bécsi képes és pozsonyi Krónika, Túróczi Krónikája". Kezdete tehát a római korba nyúlik vissza a középkori világkrónikáktól a magyar Pray kódex annalesén, Anonymus, Kézai Simon, Küküllei János, Túróczi János művein át vezet a két világháború közt Csehszlovákiában vezetett községi krónikákig, végül több magyarországi kezdeményezés után a Baranya megyei községi krónikákig. A műfaj a történetírás fejlődésével egyidőben fokozatosan veszített jelentőségéből, hisz a kronologikus feljegyzést az igények egyre inkább meghaladták s az időrendben történő feljegyzések mindinkább a nagyobb feldolgozások forrásává kezdtek válni. A krónika tehát forrás és a modern korban szerepe ezért egyre jelentősebbé vált. Érdekes az, hogy a középkori világkrónika fokozatosan szűkül, egyre kisebb egységek eseményeinek rögzítésére, ma már községi krónikákat írunk, de ez a folyamat itt sem áll meg, egyre gyakoribbak az üzemi, iskola, művelődési ház, úttörő csapat, KISZ-alapszervezet, brigád-krónikák, így ezekben a kis közösségekben a mindennapi élet nélkülözhetetlen forrásaivá válnak. Baranya megyében sem új gondolat a krónikaírás. A török kiűzése előttről azonban minden irat elpusztult s ha vezettek is feljegyzéseket, főleg egy-egy kolostorban, egyházi szervnél, ezek a történelem viharos időszakainak estek áldozatául, megsemmisültek. A legrégibb ilyen feljegyzések a plébániákon maradtak fenn. A História