Baranyai krónikaírás 2. (Pécs, 1976)

TANULMÁNYOK - Bezerédy Győző: A krónikaírás története Baranya megyében

domusok (vagy História parochiae) nem csak az egyház tevékenységét, a lelki élet kérdéseit tárgyalják, hasznos forrásoknak bizonyulnak népmozgalmi gazdasági, politikai kérdéseket kutató történészek számára is. A magyarországi egyházmegyékben különböző időszakokban rendelték el a püspökök a plébániai évkönyvek vezetését. Zichy Gyula püspök a pécsi Egyházmegyében 1913ban tette kötelezővé és a munka megkezdéséhez részletes utasítást is adott ki. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy egyes plébániákon már jóval korábban nem vezették az évkönyveket. (Baranyában, Németi 1781, Keszü 1786, Pellérd 1820, Hird 1801, Szenlőrinc 1718, Pécs-Mecsekszabolcs 1806, PécsFerencesrendi 1790, Pécs-Székesegyházi 1790, Pécs-Rácváros 1781, PécsAgostontér 1790, Kővágószöllős 1723, Püspöklak 1829, Lovászhetény 1854, Hosszúhetény 1784, Palotabozsok 1733, Püspökszenterzsébet 1782, Sumony 1750, Mozsgó 1780, Kisasszonyfa 1728, Dunaszekcső 1836, Nagynyárád 1741, Mohács belváros 1729, Mohács külváros 1730, Himesháza 1820, Gödrekeresztur 1745, Hetvehely 1787, Magyarszék 1832, Magyarhertelend 1801, Mágocs 1743, Vásárosdombó 1750, Szászvár 1721, Lippó — görögkatolikus — 1748, Kaposszekcső - evangélikus 1832, Patapoklosi - református - 1808, Matty - református 1863. A História Domusok különböző színvonalon állnak, legtöbbjük azonban igen jó forrása korának.

1 Mint már említettük, a krónikaírás nem új Baranya megyében. Vezetésére többször is tettek kísérletet. Ezek között a kísérletek között található Náray János műve 1848/49-ből, melynek Pécsi Krónika címet adta, benne az 1848— 49-es pécsi és baranyai eseményeket jegyezte fel naplószerűen, tehát naprólnapra. Az évkönyv bevezetőjeként a következőt írta: „Megjegyezvén, hogy az alólírt minden az itt elő számlált helybéli eseteknek szemtanúja voltam; a vidékit pedig hiteles tudósításokból merítettem." 1849. december 31-vel a krónikát lezárta, aláírta és ráütötte a saját pecsétjét is. Az 1848-as év igen vázlatos, látszik rajta, hogy ezt a részt utólag készítette. Az 1849. év azonban mai szemmel nézve is korszerű krónika. Az eseményeket naplószerűen jegyezte és csak azokon a napokon jegyzett fel valamit, amikor történt is említésreméltó esemény. Igen kevés a személyes jellegű feljegyzése, tárgyilagos, és az utókort is érdeklő dolgokat írt be krónikájába. Munkája az 1848/49-es évek baranyai eseményeinek megírásához elsőrendű forrásnak számít. Ennek illusztrálására nézzük meg egy-két nap bejegyzését a naplóból: Í849. augusztus 5. ,,Gr. Nugent serege 10 000 ember, Burits, Pállfy, Zeisberger tábornokok alatt 34 ágyúval és tömérdek muníciós szekerekkel; az egész Marhatér tele ágyúkkal, ennyi ágyú Pécsen még nem volt. Augusztus 6.: Egy zászlóalj gyalogság, egy század vasas Tolnára ment, a többi pedig itt maradt, sok beteg volt közöttük, a Gyimnasiumot korházzá alakították. Térparancsnok Habermann alezredes, ki felszólította a Pétsi pension, (nyugállományban levő) katonatiszteket, hogy vállalják el a kórházi felügyelést, e felügyelést elvállalta Nagy major, a számadás vezetését pedig Szoigl kapitány . . . ekkor már 270 beteg volt a kórházban.