Bezerédy Győző (szerk.): Baranya megye testnevelés- és sporttörténete. 1. 1867-1945 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1987)

I. rész BARANYA MEGYE TESTNEVELÉS- ÉS SPORTTÖRTÉNETE (1867-1921) - III. A modern sport kibontakozása (1880-I918)

kusnak mondható torna, a vívás és korcsolya mellett egyre jobban terjedt az atlétika, a sportlövészet, a természetjárás, de jelentkezett már az evezés, a kerékpár, a métalabda, a súlyemelés, a teke, az úszás, és állandó játék lett a sakk, ha nem is egyleti keretek között, hanem a kaszinóban, a katolikus egyletben, olvasókörökben és vendéglőkben stb. Egyre több képzett tornatanító, tornamester, vívómester állt rendelkezésre, de az is lényeges volt, hogy a sportegyesületek vezetői is egyre gazdagabb tapasztalatra tettek szert és az évek múlásával Pécsett egész sereg ember ismerkedett meg a sportvezetés „titkaival". Hemmerich Károly tornatanító pl. 1888. augusztusban részt vett a Budapesten megtartott XXXVI. tornatanfolyamon, ahol a vizsga alapján tornamesteri minősítést szerzett. Ez arra jogosította, hogy tornaegyletek, tanítóképezdék és mindennemű tanintézetben vezetést vállalhatott.

147 Pécsett meghatározó volt a PAC működése, amely elsősorban a polgárságra támaszkodott, s az ő anyagi erejüket felhasználva foglalkozott egyre több sportággal. A munkások, kistisztviselők, kiskereskedők ebben az időben még nem jutottak be egy ilyen kiváltságosak részére létrehozott sportegyesületbe. Ennek több oka volt: először is a sportolás abban az időben még nagyon sokba került és a felszereléseket a sportolók maguk vásárolták meg, arra sem volt pénzük, hogy a magas tagdíjat fizessék, de ezt a munkaidő hossza is befolyásolta. Azt is meg kell említeni, hogy ezekbe az előkelő egyesületekbe egy munkást abban az időben be sem engedtek volna, mert az hogy tehetséges, vagy nem az, ki sem derült, nem volt rá lehetőség. így a munkások és más kisemberek sportja csak akkor indul fejlődésnek, amikor bizonyos fokig korlátozták a munkaidőt. A leggyakrabban kirándultak hétvégeken egyénileg, vagy munkásegyletek szervezésében. A munkásgyerekek kerestek maguknak testedzési lehetőségeket, elsősorban játékok formájában. Abban az időben nagyon elterjedt volt a métajáték különböző formája, amelyet nemcsak a városokban, de a falvakban élő gyerekek is ismertek és űztek. Az iskolai tornaoktatás a különböző felsőbb rendelkezések ellenére csak lassan terjedt és tornaudvarok, tornatermek, tornatanítók hiányában csak a nagyobb településeken valósult meg, de a helyi vezetők sem fordítottak rá nagy gondot. Ebben az időben annyi más gond volt, amivel az embereknek, és a különböző települések vezetőinek meg kellett küzdeniök, hiszen a kiegyezéssel a nyomor nem enyhült, a lakosság megélhetése változatlanul igen nehéz volt. A sportegyesületek már bizonyos rendszerben működtek. Évente tartottak tisztújító közgyűléseket, ahol értékelték az éves működést, s beszámoltak az eredményekről és a pénzügyi helyzetről. Megválasztották a vezetőket a következő évre. Évközben rendszeresek voltak a választmányi ülések is. A PAC 1888. október 28-án tartotta közgyűlését. Meghallgatták a választmány beszámolóját az elmúlt évről, mely sikeres volt. Foglalkoztak a pénzügyi kérdésekkel, a sportbéli sikerekkel, valamint a tagdíjakkal. Elhatározták, hogy ügyészi letiltással próbálják az elmaradt tagdíjakat behajtani. Gyakorlatilag az 1888. szeptember 2-i atlétikai verseny rendítette meg anyagilag a klubot, hiszen a bevétel 21 forint, a kiadás pedig 236 forint volt. A közgyűlésen azonban újból bizalmat kapott az alakuláskor megválasztott vezérkar, most már harmadszor. Az indítványok során elfogadták, hogy élénkíteni kell a klub életét és javasolták, hogy ezt vizsgálja meg a választmány. ... .