Bezerédy Győző (szerk.): Baranya megye testnevelés- és sporttörténete. 1. 1867-1945 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1987)

I. rész BARANYA MEGYE TESTNEVELÉS- ÉS SPORTTÖRTÉNETE (1867-1921) - III. A modern sport kibontakozása (1880-I918)

kult egy bizottság, amely a személyi és anyagi feltételeket igyekezett biztosítani. A Pécsi Figyelő is beszámolt az előkészületekről: ,,.. . dr. Tauszig Emil ügyvéd kezdeményezésére elhatározták, hogy még ebben az évben tornaegyletet alapítanak, mely a szabadtestgyakorlatokat s a vívást foglalja magában. Felöleli még a korcsolyázást, csónakázást, távgyaloglást stb. Helyisége az új városi sportiskola lesz. Művezetők: Herr János belvárosi tornatanító és dr. Rüll János orvos, vívómester pedig ifj. Pinka László lesz. 9 tagú bizottság küldetett ki, alap- és rendszabályok kidolgozására. A jövő hét vége felé lesz a beterjesztés."

138 Mohács lakói szerették a testgyakorlatokat, hiszen már a hetvenes évek elején a gyerekek, vagy magán vállalkozók korcsolyapályákat hoztak létre. Mutatja ezt a csólnakázóegylet korai alakulása is, valamint az, hogy 1882-ben már úszóversenyt rendeztek Bár és Mohács között 10 résztvevővel, amelyet dr. Rüll János orvos nyert meg. Az iskolai tornaoktatásban döntő fordulat volt, s a szervezett sport megteremtésének is jelentős lökést adott, amikor Stájevics János nagyközségi bíró hivatalba lépésének első évében, 1887-ben megszavaztatta a képviselőtestülettel a községi tornacsarnok létesítését, amely 1888-ban el is készült. Egyéves előkészületek után 1888. november 14-én tartotta alakuló közgyűlését a Mohácsi Torna Egylet (MTE). Az alakuló közgyűlésen részt vevő 35 sportszerető ember három ügyvédet választott meg vezetőül: elnöknek dr. Jagics Józsefet, alelnöknek dr. Tauszig Emilt és jegyzőnek dr. Rüll Bélát. Az MTE megalakulása után nagy munka hárult a vezetőkre, mert a tornacsarnok ugyan elkészült, de más létesítménnyel nem rendelkeztek, ezért sportpályát kellett építeni, sportfelszereléseket kellett beszerezni és az egyes osztályok élére vezetőket kellett megnyerni, hiszen a sportvezetés abban az időben még nem volt nagyon népszerű dolog, s sokszor gúny és nevetség tárgyai voltak, de szerencsére meggyőződésből tették és ezért nem hagyták abba. Nagy gondot jelentett akkor az utazás is, hiszen Mohácsról vasúton csak Pécsre lehetett eljutni, de messzebb már nagyon nehéz és költséges volt. Gondot jelentett az is, hogy az emberek nem kötött munkaidőben dolgoztak, hanem 12-16 órát naponta, így csak azok sportolhattak, akik saját maguk rendelkeztek az idejükkel. 1888. november 18-án tartották meg a választmányi ülést, amelyen a következő feladatok hangzottak el: az egyleti alapszabály végleges kidolgozása, illetve átdolgozása (pártoló tagok gyűjtése, technikai felszerelések beszerzése, öltözőszekrények, mosdó, pénztárkönyv, bélyegző-jelvény, vívófelszerelések stb. valamint pénztáros megbízása). Az MTE alapszabályából idézünk egy részt, amely jól mutatja az egylet vezetőinek elképzeléseit: „Az egylet célja a tornászás és egyéb célszerű, a helyi viszonyokhoz képest keresztülvihetőnek mutatkozó testgyakorlatok művelése által tagjainak testet edző szórakozást nyújtani, mely célból szükségeshez képest alaposztályokat is alakíthat, továbbá versenyeket rendez, melyre esetleg a versenyzők nagyobb ösztönzésére díjakat tűz ki. Testületi működéséből minden politikai jellegű tevékenységet kizár, ellenben hivatásának tekinti, hogy tagjainak kellemes társas érintkezésre központul szolgáljon."

1

^ A „Mohács és Vidéke" c. újság már a következő hónapi számában közli, hogy vívóedzések a tornacsarnokban lesznek; biciklizésre is mozgalom indul. December 14-én tartott választmányi ülésen az elnök bejelentette, hogy a torna- és vívófel-