Bezerédy Győző (szerk.): Baranya megye testnevelés- és sporttörténete. 1. 1867-1945 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1987)

I. rész BARANYA MEGYE TESTNEVELÉS- ÉS SPORTTÖRTÉNETE (1867-1921) - III. A modern sport kibontakozása (1880-I918)

szerelések rendelkezésre állnak és ezek használatban is vannak és ennek megfelelően folynak a tornacsarnokban a torna- és vívógyakorlatok. A tornázás vezetésére sikerült megnyerni Herr Miklós okleveles tornatanítót, Pinka Lászlót pedig vívóoktatónak. Ugyancsak a fenti lap írja, hogy „. . . a tornázás testgyakorlat és a korcsolyázás is szerepel a programban. 1889-ben már a tornaegylet építi fel Bégréten a korcsolyapályát, melyet december 25-én hivatalosan is felavatnak a lánycsóki fúvószenekar közreműködésével."

1

'''

0 Az MTE első évei a tagtoborzással, a szakosztályi keretek kialakításával, valamint a megfelelő felszerelések beszerzésével teltek el, de nagy gondot jelentett a működéshez szükséges anyagiak előteremtése is. E gondok ellenére az egylet folyamatosan működött, voltak ugyan évek amikor alig adtak életjelt magukról, de ezeken a nehézségeken átküzdötték magukat. 1890-ben nem történt említésre érdemes dolog, június 8-án, vasárnap viszont megrendezték az első atlétikai versenyüket. A székelyszabari erdőtől indultak a gyaloglók és a 10,5 km-es távot dr. Rüll János nyerte meg 1 óra 11 perces idővel, Kirchmayer Ottó huszárhadnagy előtt.

141 1890. június 14-én a „Fülemüle" kertből kiindulva rendezték a második gyalogló versenyüket. A tornászok és a vívók rendszeresen gyakoroltak, de versenyen nem indultak, így csak egy lehetőségük volt, hogy időnként háziversenyeket rendeztek. Indulhattak volna a Pécsi AC versenyein, de erre nem volt az MTEnek pénze, hogy a rendszeres pécsi utazásokat fizesse. így csak egy-egy verseny rendezésére gondolhattak évente. 1892-ben 5,5 km-es távon rendeztek gyalogló versenyt, amelyet Hartmayer László nyert meg 36,5 perces időeredménnyel. Új fordulatot hozott az egylet életében, hogy a Pécsi Kerékpár Egyesület 1893-ban Mohács céllal kerékpárversenyt rendezett, melyen a mohácsi sportolók és sportvezetők voltak a célbírák. A versenyen annyira fellelkesültek, hogy a következő táncestély bevételéből vettek egy kerékpárt 50 forintért és az egylet tagjai felváltva megkezdhették e sportág gyakorlását is. Ebben az évben igen hideg tél volt, s ennek hatására 49 napon át élénk korcsolyaélet folyt Mohácson, bár versenyt nem rendeztek, de a napi korcsolyázás komoly és rendszeres sportolási lehetőséget jelentett a fiataloknak, akik éltek is vele. 1894-ben újból fellendült a vívás. Szeptember 6-tól november 4-ig vívótanfolyamot tartottak 24 résztvevővel Peér Mátyás vívómester vezetésével, ez a jó magyar szokás szerint nagy ünnepi vacsorával zárult. Ebben az évben áthelyezték a korcsolyapályát a Bégrétről a városi földbányába, s így bár messzebb került a várostól, de 15 krajcárért lovaskocsival ki lehetett oda jutni. E megközelítés miatt azonban nem volt alkalmas arra, hogy nagy tömegek látogassák, így nem is volt hosszú életű e pálya, 1896-ban újból áthelyezik közelebb a városhoz, ahol aztán a millennium tiszteletére nagy jégkarnevált és versenyt rendeznek 1896. január 26-án. A verseny programja: fiúk részére 300 m, lányoknak 200 m, férfiaknak 600 m, a nőknek pedig 400 méter. Örvendetes, hogy már a nők és lányok is indultak a versenyen. Ebben az évben az 1891 óta elnökösködő dr. Rüll Jánost a Magyar Tornász Szövetség választmányi tagjává választotta. Az MTE szépen fejlődött, mert a torna és vívás, az időnként rendezett atlétikai viadalokon kívül 1897-ben a sportágak száma is gyarapodott és megalakult az úszószakosztály is. Ugyanebben az évben már 84 tagja és 612 forint va-