Bezerédy Győző (szerk.): Baranya megye testnevelés- és sporttörténete. 1. 1867-1945 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1987)

I. rész BARANYA MEGYE TESTNEVELÉS- ÉS SPORTTÖRTÉNETE (1867-1921) - III. A modern sport kibontakozása (1880-I918)

voltak. A vidéki iskolák közül egyedül a mohácsi iskolák rendelkeztek ebben az időben tornateremmel. Akadályozta a tornaoktatást az is, hogy a gyerekek nagy része nem járt rendszeresen iskolába. Bár az a Baranya megyei kimutatás, mely szerint a gyerekek 9,53%-a egyáltalán nem járt iskolába, sokkal jobb mint az akkori országos átlag, s pontosan ezért bizonyára szépített adat. Ugyanakkor már reálisabb képet kapunk, ha azt vizsgáljuk, hogy az iskolába járó 38 854 gyerekből hányan járnak rendszeresen, így kiderül, hogy minden gyerekre 14,23 nap hiányzás jut tanévenként, ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy a falusi gyerekek közül igen sokan télen egyáltalán nem jártak iskolába. Egy másik kimutatás is azt bizonyítja, hogy a legtöbb hiányzó a községi iskolákban fordult elő, valamint a felekezeti iskolák közül a katolikus iskolákban, míg a zsidó, a református és az evangélikus iskolákban alig volt hiányzó. 489 tanító volt a megyében és ebből 426 volt képesített. Ennél több azért sem lehetett, mert az ilyen jellegű szaktanárok fizetése sokkal magasabb volt, mint a többié és ezt az iskolák nem is tudták megfizetni. Azt semmilyen kimutatás nem rögzíti, hogy hánynak volt tornatanári képesítése. A felekezeti iskolák közül a rendszeres tornaoktatás egyedül a pécsi zsidó iskolában valósult meg. Sok előrelépés nem történt az iskolai tornaoktatásban. Gyakorlatilag csak tavasszal és ősszel volt tornaoktatás. A fűtetlen tornacsarnok miatt sok támadás érte a pécsi városi tanácsot. Nem segítette a tornaoktatást a Pécsi Figyelő sem, amikor drámai módon számol be a cikkíró arról, hogy a tanítóképezdei tornaórán egy bajai illetőségű növendékre ráesett a hinta nagyméretű csavarja, s erre ő leesett a hintáról olyan szerencsétlenül, hogy életben maradásához nem sok remény maradt. Ezt követően hibáztat mindenkit, főleg a PTTE-t, hogy nem tartja rendben megfelelően a tornacsarnokot. Végül kiderült, hogy a fiatalember néhány napi ápolás után elhagyhatta a kórházat. Az újságíró a sztoriból többet akart kihozni mint az tisztességes lett volna.

102 Változatlanul nagy gondot jelentett a pécsi iskolákban a tornadíjak beszedése. 1881. július 4-én Kóbor János iskolaszéki gondnok és Rónaky Nándor számvevő elrendelte a tan- és tornadíjak elszámolását és annak elosztását az iskolaszék és a PTTE között. Aki nem fizette be a tan- és tornadíjat - ez 2+1 forint volt egy évre - annak még 2 forint büntetést is kellett fizetni, hacsak nem igazolta szegénységi bizonyítvánnyal a befizetés elmaradását. Az 188

1. júliusi kimutatás szerint erre a tanévre Pécsett 410 tanuló volt beíratva a tornára, valmint 110 az izraelita iskolából. Szegénységi bizonyítványa gyakorlatilag a gyerekek közel 50%-ának volt, pl. a Felsővámház utcai iskolában - ide tartozott a Sörház utcai iskola is - 283 szegénységi bizonyítvánnyal rendelkező gyerek tanult.

103 A kimutatás a fizetés alól felmentett gyerekeket nem tartalmazta. Ezért állandó volt a konfrontáció a tanács és az iskolák között a tornadíjak be nem fizetése miatt, de a PTTE is állandóan reklamált, mert szerette volna megkapni a pénzét. 1882. október 13-án azért szólították fel az izraelita iskolát, mert az előző tanévben beíratott 110 gyerek után csak 60 forintot fizettek be és 50 forinttal még az előző évről is adósak. Kimondták: amennyiben nem tudnak fizetni, akkor a tornaoktatást oldják meg a saját felekezeti iskolájukban. Nem fogadható el az a kifogás, hogy a szüleik szegények.

104 A gyárvárosi iskolának is állandó elszámolási problémái voltak. Ez a tény gyakorlatilag beárnyékolta a tornaoktatást, mert a szülők is ki voltak téve a fizetés elmaradása esetén a rendőrségi zaklatásnak.