Bezerédy Győző (szerk.): Baranya megye testnevelés- és sporttörténete. 1. 1867-1945 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1987)

II. rész A TESTKULTÚRA FEJLŐDÉSÉNEK ÚTJA 1921-TÖL A FELSZABADULÁSIG - III. A leventesport Pécsett és Baranya megyében (1921-1944)

A hagyományos értelemben vett sportolás a katonai előképzés anyagának elsajátítása után, annak függvényeként szerepelt csak a leventék testnevelésében. Erre mutat az a tény is, hogy a különböző sportágakban a tudásukat csak évente egy alkalommal mérhették össze. Ez egymásra épült levente seregszemlék keretében történt, ahol az atlétikai számok csak részét képezték ezeknek az összejöveteleknek. Körzeti-járási-megyei seregszemlék keretében bizonyíthatták a leventék, hogy mennyire sajátították el a kiképzési anyagot. Az első ilyen seregszemle 1925-ben zajlott le. A lánycsókiak rendezésében lezajlott körzeti versenyen a házigazdákon kívül Babarc, Hercegszabar, Kisnyárád leventéi tartották meg bemutatójukat: közös szabadgyakorlatok után futásban, magasugrásban, távolugrásban, súlydobásban mérték össze erejüket/'

2 Ebben az időben a sajtó csak nagyon ritkán közölt eredményeket, jobbára csak a helyezettek neveivel találkozunk az újság hasábjain. Erről a körzeti versenyről rendelkezésünkre állnak az adatok: magasugrás: 130 cm, távolugrás 430 cm, súlydobás: 11,75 mEzeket a körzeti versenyeket általában legelőből kialakított, illetve erre az alkalomra használhatóvá tett területen tartották. Ezért nem véletlen, hogy az újságíró kiemelte a szentlőrinci körzeti verseny rendezőjét, aki napok alatt olyan pályát alakított ki, „amelyhez hasonlóval a vármegye egyik leventecsapata sem rendelkezik."''

13 A körzeti versenyek a csapatok felvonulásával kezdődtek, majd valamelyik előkelő vendég tartott lelkesítő, hazafias beszédet. Szentlőrincen a főszolgabíró „tüzes magyar szavakkal lelkesíti a leventéket arra a munkára, amelynek eredménye az integer Magyarország és a Széchenyi álmodta boldog magyar haza lesz"Ví A beszédek után a precízen összetanult közös szabadgyakorlatok következtek, amelyek közé gúlabemutatókat iktattak a rendezők. Ezt követték az atlétikai versenyszámok lebonyolítása. Ezek általában ugyanazokból a számokból álltak: 100 m-es síkfutás, diszkoszdobás, súlydobás, távolugrás, magasugrás, gerelyhajítás, 4x100 m-es stafétafutás. Az atlétikai versenyszámok befejezése után következett az ünnepélyes eredményhirdetés. Itt nemcsak a sportszámokban elért eredményeket vették figyelembe, hanem az egyes községek csapatainak elbírálásánál számított a felvonulás fegyelmezettsége, a szabadgyakorlatok bemutatása során a precizitás, az összehangoltság is, a gúláknál annak nehézségi foka. Tehát a csapatok összteljesítményét értékelték. A járási levente seregszemlék mindig kiemelt érdeklődést kaptak nemcsak a járás vezetői és a környék „intelligenciája" részéről, hanem a vármegye vezetői is megkülönböztetett figyelmet szenteltek ezeknek a megmozdulásoknak. Ennek megfelelően a sajtótudósítók is bő részletességgel ismertették az eseményeket: „Péter és Pál napján Dunaszekcsőn a mohácsi járás 22 községének mintegy 2000 leventéje jött össze, hogy másodízben mérkőzék meg a járás Szűz Máriás fehérselyem vándorzászlajért. A pompás leventetornát Virág Ferenc megyéspüspök, Fischer Ferenc főispán, Blaskovich Iván vármegyei másodfűjegyző, Kautsli Károly ny. ezredes, Komócsy István kanonok, Németh Károly, Fischer Miklós főszolgabírák, Mirbach Antal nemzetgyűlési képviselő, vitéz Pallay Rezső, a vármegyei vitézi szék kapitánya, Tesár Frigyes vármegyei testnevelési felügyelő, a község és a környék egész intelligenciája, az érdekelt községek jegyzői kara és nagyszámú közönség, a Pécsi Dalárda. A gyakorlótéren hatalmas tribün várt a közönségre. Impozáns volt a festői egyenruhában felvonuló leventék hatalmas tömege, akiknek sorát felvirágzott kerék-