Bezerédy Győző (szerk.): Baranya megye testnevelés- és sporttörténete. 1. 1867-1945 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1987)

II. rész A TESTKULTÚRA FEJLŐDÉSÉNEK ÚTJA 1921-TÖL A FELSZABADULÁSIG - III. A leventesport Pécsett és Baranya megyében (1921-1944)

páros csapat nyitotta meg, amelyet 50 tagú lovasbandérium követett. A magyar lányok festői viselete gyönyörködtetett. Végül jöttek a leventék négy külön zenekarral. Amikor elhelyezkedtek, Németh Károly főszolgabíró az emelvényre lépett, üdvözölte a megjelenteket és lelkes beszéddel megnyitotta a versenyt, hangsúlyozva, hogy csak úgy tarthatjuk fenn hazánkat, ha mindenki tiszta ésszel, meleg szívvel együttműködve teljesíti kötelességét. Soha nem adjuk fel a reményt, hogy a sok vérrel áztatott magyar földnek minden talpalatnyi rögét visszaszerezzük. A piros sapkás, fehér-zöld inges dunaszekcsőiek egy hatalmas gúlát mutattak be, amelynek ormán egy kis fiú csonka Magyarország szomorú térképét nyújtotta fel, mialatt a Pécsi Dalárda királydíjas aranyszavú dalosai imádkoztak el a magyar Hiszekegyet. Megható volt a kép. Majd mind a kétezer levente kürtjelre katonás pontossággal szabadgyakorlatokat mutatott be. A falu egyszerű gyermekeinek meglepő fegyelmezettsége igazán csodálatos volt. Bizonyítéka annak a két év óta csendben, de bámulatos összetartással folyó kultúrmunkának, ami különösen a mohácsi járásban már hatalmas eredményeket mutatott fel. A legfelvidítóbb, de egyben megríkató jelenet is a húsz pár magyar ruhás dunaszekcsői levente és leány körmagyarja volt, amelyet a tarka csoport festői színpompával felejthetetlenül vésett a jelen voltak lelkébe. Ezután az egyes községek leventéi önálló botgyakorlatokat és gúlákat mutattak be zeneszóra. Gyakorlataikkal különösen kitűntek Ráctöttös, Németbóly, Borjád, Majs, Hercegszabar, mozgó gúláival feltűnést keltett Lánycsók, piros-fehér-zöld dresszben, ügyesek voltak Somberek. Izabellaföld, Rácgörcsöny gúlái is. Az egész ünnepséget Mayer Nándor és Tibor Béla dunaszekcsői tanítók rendezték igazán nagy körültekintéssel. Majd a zsűri döntése alapján Fischer Ferenc főispán kihirdette az eredményt, amely szerint a vándorzászlót Rácztöttös 98, a második díjat, egy stopperórát Dunaszekcső nyerte 76, harmadik lett Lánycsók 75, negyedik Szajk 40 ponttal. A jobbára már délelőtt lefolyt egyéni versenyek eredményét Horváth Miklós szolgabíró közölte." A versenyszámok: céllövés, súlydobás, távolugrás, magasugrás, 60 m-es síkfutás, 100 m-es síkfutás, 1500 m-es síkfutás, diszkoszvetés és gerelyhajítás voltak/

10 Érdekes módon a körzeti versenyeken csak ritkán szerepelt a céllövészet. Csak a járási szintű seregszemlék versenyszáma volt rendszeresen. Pedig a községekben is gyakorolták, mint az egyik legfontosabb, katonaságra előkészítő feladatot. És hogy nem is akármilyen eredménnyel, ezt mutatja az 1926. év sikere. A céllövészet nagyarányú fejlődését látva az illetékesek, ebben az évben három országos levente céllövőversenyt is rendeztek. Elsőnek a Levente-Serlegversenyt májusban, másodiknak a Szent István Országos Egyéni Leventeversenyt augusztusban, harmadiknak pedig az I. Országos Lövész Bajnoki Versenyt októberben. A Levente-Serlegversenyen a 344 induló csapat közül első lett a Dunaszekcsői Levente Egyesület öt fős csapata ötven találattal, 470 körrel. A verseny távolsága ötven méter volt/

G A hagyományos versenyszámokat időnként egy-egy járási seregszemlén kibővítették a leventeintézmény katonai jellegét erősítő versenyszámokkal. Ilyen volt 1928-ban a Szentlőrincen tartott verseny. A programba felvették a páros járőrversenyt, 5 fős csapattal, a lovas járőrversenyt, szintén öt fős csapatok indultak, és a kerékpárversenyt is. Mint a leventék állóképességét, erőnlétét próbára tevő, a csapatszellemet előtérbe helyező versenyszám szerepelt a kötélhúzás/

17 A levente seregszemlék megyei szinten való csúcsát jelentették a még nagyobb külsőségek között megrendezett vármegyei leventeversenyek. Az 1920-as években a királyi család képviselői is erősítették jelenlétükkel az államvezetés szempontja-