Bezerédy Győző (szerk.): Baranya megye testnevelés- és sporttörténete. 1. 1867-1945 - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1987)

II. rész A TESTKULTÚRA FEJLŐDÉSÉNEK ÚTJA 1921-TÖL A FELSZABADULÁSIG - II. Az iskolai testnevelés és sport (1921-1945)

A tanterv három fő részben, osztályokra lebontva, írja elő a testgyakorlás órák témáját. Az első két fejezet az elvégzendő testnevelési anyagot tartalmazza. Ezekben az általános testnevelési témákon túl benne rejlik a potenciális katonai előképzés is. Ezek a következők: I. Különleges hatású gyakorlatok b) a III. és IV. osztályban vágások és védőmozdulatok (fabotokkal, súlyban, vállnál mellső mély- és középtartás). II. Általános hatású gyakorlatok b) Társasgyakorlatok c) Rendgyakorlatok A rendgyakorlatok mindegyike akár katonai kiképzési tervben is szerepelhetne. ///. Gyakorlati életre előkészítő és munkára nevelő gyakorlatok (lehetőleg cserkészettel kapcsolatban) E résznek legfeljebb a kirándulás fejezete készít elő „gyakorlati életre", de az „Önvédelemre előkészítő gyakorlatok" egyike sem a fejezetben megjelölt célt szolgálja. „Az egyes ember és a szakasz kiképzése, . . . menetgyakorlatok felderítéssel és biztosító szolgálattal, ... A lőfegyver szerkezetének ismertetése, használata, célbalövés . . . szuronyvívás" egyértelműen katonai ismeretek elsajátítását szolgálták. A tantervben az egyéni gyakorlatok vannak túlsúlyban a csoportjátékokkal szemben. A tanterv pozitívumaként kiemelem, hogy előírja a korcsolyázás, szánkózás, síelés, úszás, evezés megtanítását, gyakoroltatását. A tánc és a vívás rendkívüli tárgyként oktatható. A testgyakorlás ezen két ágának elsajátítása, ismerete a kor intelligenciájához, „úri középosztálya" tagjához szervesen hozzátartozott. A tantervi ,,Tánc"-rész célként ezt így fogalmazza meg: ,,A művelt társaságokban való viselkedés formáinak elsajátítása, a főbb hazai és külföldi táncokban való jártass ág." n A tanterv végrehajtásánál megjegyzem, hogy az előírtak és a valóság gyakran távol állt egymástól, hiszen a tárgyi és személyi feltételek együttese kevés középiskolánál adatott meg. (Ilyen ritka szerencsés helyzetben volt pl. a pécsi Pius Gimnázium!) Az órarendszerű testnevelést a heti egy játékdélután egészítette ki. Lényeges még a középiskolák sportéletében a cserkészet, amely „. . . az ifjúság testi és lelki továbbképzése terén megbecsülhetetlen szolgálatot teljesít, . . . amely tisztán társadalmi szervezet és amelynek szilárd alapját a minden befolyástól ment önkéntesség képezi."

i:] Ezért volt vonzó a diákok számára, különösen, ha a népszerűtlen ,,leventé"-vel hasonlítjuk össze. A Klebclsberg-korszak következő fontos közoktatásügyi törvénye az 1926. évi XXIV. tc. ,,A leányközépiskolákról és a leánykollégiumokról" szól, amelyekről a fiúközépiskolákhoz hasonló szellemben rendelkezik. Mindhárom leányközépiskolában leánygimnázium, leánylíceum, leánykollégium - egységes a testgyakorlás tananyaga, ugyanúgy, mint a tantárgyra fordítható óraszám. I—II. osztály: heti 3 óra és i játékdélután, III-IV. osztály: heti 2 óra és 1 játékdélután. A pedagógiai cél megegyezik a fiúközépiskoláéval.

14 A tanterv hármas tagolását ugyanúgy megtaláljuk, mint a fiúközépiskoláknak szólóban. A csapatjátékok itt is kevesebb helyet kapnak, mint az egyéni gyakorlatok. Természetesen ezekben az oktatási intézményekben a testgyakorlást mindig nőtanárnak kell tanítani. „A leányközépiskolákban a testgyakorlás tanárán kívül,