Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM A HÚSZAS ÉVEK DEREKÁN

portjában kitapintható ellenzék bírálatát a gyakorlatban elismerve, a szaktanács gyűlést hívott össze 1929 nyarán és a tiltakozást ugyancsak röplap formában terjesztette és egyben memorandumként eljuttatta a polgármesterhez.

50 Az építőipari munkásság mozgalmait kísértek a famunkások és a téglagyári dolgozók bérmozgalmai, sztrájkjai. A MÉMOSZ helyi csoportjában tevékenykedtek a baranyai kőbányák szociáldemokrata munkásai is. 1927-ig azonban igen gyenge támogatást nyújthattak szervezetük harcához, lévén teljes munkaszünet valamennyi kőbányában és téglagyárban, alig egy-két hónapot dolgoztak. 1927 májusban két hónapi munkára a Rácmecskei Gránitbánya Vállalat felvett 70 munkást meghatározott bérért. Amikor az első fizetési nap eljött, a szerződésben foglalt fizetésből anynyi levonást kíséreltek meg végrehajtani, hogy a munkásság azonnal sztrájkba lépett. A csendőrség megszállta a bányát, többeket őrizetbe vettek. A vizsgálat azonban megállapította, hogy a bányát bérlők több szabálytalan levonást eszközöltek, amelyeket kijavítottak és másnap a ,, . . . kőmunkásság felvette a munkát, de 17 társuk végleg elhagyta a munkahelyeket. . .".

5t A legjelentősebb vidéki mozgalom a beremendi cementgyári munkásság sztrájkja volt. A háromszáz munkást foglalkoztató gyárban 1923 tavaszán indult bérmozgalom, amelyben a gyár valamennyi munkása részt vett. A szociáldemokrata munkások a pécsi MÉMOSZ helyi csoporttól kaptak instrukciókat. A gyár munkásai 19%-os béremelésért indítottak március 16-án bérmozgalmat, továbbá a korábban kapott kedvezményes élelemcikkek újbóli megadását követelték. A csendőrség a kitört sztrájkot vizsgálva megállapította, hogy annak csak gazdasági háttere volt. A pécsi küldöttet Beremendről kitoloncolta és megtiltotta a sztrájkbizottságnak, hogy a kocsmában gyűlést rendezzenek. Ezt követően a beremendi cementművet kiszolgáló nagyharsányi bányamunkásság lépett sztrájkba, amelyhez csatlakoztak a mészégetők dolgozói is. A bányában villányi német munkások dolgoztak, akik a május i-i ünnepség megtartására április 30-án beszüntették a munkát, valamennyien elhagyták Nagyharsányt és falujukba utaztak, mivel a csendőrség nem engedélyezte a gyűlésüket és ünnepi felvonulásukat a sztrájk kirobbantása miatt. A mozgalom során kidolgozott bérmemorandumban követelt 16%-os általános béremelést, a természetbeni juttatásokat három napi sztrájk után, tekintettel a nagy vármegyei kőmegrendelésre, megadták, mire május 3-án a mészégetőkkel együtt a munka folytatása mellett döntöttek. A következő esztendőben két alkalommal léptek sztrájkba a cementmű munkásai. 1924 januárban indítottak bérmozgalmat. A MÁK vezérigazgatósághoz benyújtott kérvényükben 80-100%-os béremelést követeltek, amelyet az igazgatóság elutasított és 20%-os emelést állapított meg. Valamennyi munkás sztrájkba lépett február 6-án. Ujabb memorandumukban követelték a ,, . . . semmit érő pénz helyett a kenyér vagy a lisztparitás bevezetését, amely szerint 1 kg kenyérliszt ára a segédmunkásoknak, 1 kg finomliszt ára a szakmunkásoknak adandó órabérül. Az élelemtár azonnali visszaállítását. A félévenkénti ruha- és cipősegély újbóli bevezetését". A helyi igazgató méltányolta a memorandumot és a vezérigazgatósághoz terjesztette fel. A munkásság kijelentette, amennyiben hét nap alatt nem kapnak kedvező választ, újra sztrájkolni kezdenek. 1924. április 6-án a megérkezett kedvezőtlen válasz hatására ismét sztrájkba lépett 300 dolgozó, akikhez újra csatlakoztak a nagyharsányi kőbányászok és mész-