Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM A HÚSZAS ÉVEK DEREKÁN

kérdezése nélkül sztrájkba léptek. Tizenegy kisvállalkozó „azonnal meghátrált és a megállapodásban megállapított béreket abszolválta . . ,".

42 Az országos vezetés, a helyi szaktanács és a pécsi pártszervezet bírálatát a helyi MÉMOSZ csoport vezetősége visszautasította a pártszervezet által tartott év végi munkásgyűlésen. Dick az országos szövetség vonalán mozogva beszámolójában kijelentette, hogy csak a munkásság iránt érzett felelőssége miatt nem rendszabályozták meg a helyi csoport vezetőségét, akik megkérdezése nélkül sztrájkba vitték a munkásságot, amikor az eredmények tárgyalásokkal is elérhetők lettek volna. A munkásság nem szenvedett volna annyit és nem esett volna el jelentékeny bértől. A vezetőség visszautasította a bírálatot, kijelentve, hogy ,, . . . a tárgyalás csupán következmény volt, amelyet nem a munkásság érdekeiért, hanem a szanálás szükségéből kényszerülve rendezett meg a főispán vezényletével a kapitalisták megijedt csoportja, a Weigand István és Szegedi István munkások szenvedélyes kitörését Dick titkár jobbnak látta leszerelni, kijelentve, hogy ő elismeri a munkásság nagyszerű kitartását, de hát mégis majdnem sikertelen volt, amit amazok újra tagadásba vettek. Hangoztatva, hogy a sztrájkért jár az elismerés . . .".

43 Az eredmények tartósnak tűntek. 1926-ban átmeneti helyzet javulás miatt az építőipari munkabérek valóban javítottak valamit a nyomorúságon. Bár közben több bértárgyalás is lezajlott az ipartestületben, amelyeket teljesítettek, mert a követelések nem haladták meg a bérmemorandum nívóját, hanem csupán kisebb jelentőségű korrekciónak számítottak. A gazdaságilag előnyös megállapodásba utolsó pontként bekerült a szövegbe az is, hogy a hatóságokkal történő előzetes tárgyalások nélkül nem kezdenek sztrájkot.

44 1927. április 4-én a megállapodás ellenére ismét bérmozgalmat indítottak. A MÉMOSZ elnöke most már Dick pártszervezeti titkárral megállapodva beadványt nyújtottak be, amelyben igen szerény bérnívellálást kértek, de a munkaadók elutasították. Egy-két munkafajtában kilátásba helyeztek pár filléres korrekciót, de azt is csak a nyári időszakra. A béremelési terv lényegében a cserepes és állványozó munkásoknál 72 fillérről 1,04 fillérre, a díszvakolásnál 84-ről 1,06 fillérre kívánta az órabéreket módosítani. Jelentős volt viszont a tiltakozás a kilenc órás munkaidő bevezetése ellen. Az egyeztetés eredménytelenül végződött, ezért 500 munkás beszüntette az építkezéseken a munkát május 23-án. A következő napon a munkaadók i pengőre emelték a béreket és elálltak a kilencórás napi munkaidő bevezetésétől, így tehát részleges eredménnyel ért véget a sztrájk

45 Az év nyarán jelentkező munkaalkalmak miatt jelentős segédmunkás-toborzás volt. A munkanélküliek özönlöttek a hét pécsi építkezésre. Június 10-én a munkaadók egységesen mindenütt kilencórás munkaidőt vezettek be. A MÉMOSZ helyi csoport vezetősége azonnal tiltakozást nyújtott be a polgármesterhez, kijelentve, hogy ha a városban bárhol a munkaadók megszegik a megállapodást, kimondják a sztrájkot.

46 Erre a négy vállalatnál kizárták valamennyi (310) építőipari munkást. A pártvezetőség közbenjárásának eredménytelenségét követően a munkások sztrájkba léptek. Az ismét általános sztrájk felé tendáló mozgalom hatalmas visszhangot kapott, amelyre ismét a Népjóléti Minisztérium reagálása következett. Közben a szegedi építőipari munkásság is bejelentette, hogy a pécsi építőipari munkások által kivívott kollektív szerződésben foglaltakat kívánja megvalósítani. A nagy nyilvánosságot kapott bérmozgalom és a 12-13-án kitört sztrájk meghátrálásra késztette a munkaadókat. Megerősítve az 1925-ben kötött kollektív szer-