Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM A HÚSZAS ÉVEK DEREKÁN

vezeti csoportjuk nem tudott komolyabb ellenállást szervezni, az országos vezetőség pedig cserben hagyta őket. A drágasági pótlék megszüntetésének és a bérredukciónak a hatására a helyi csoportjuk megkísérelt demonstratíve fellépni és nagy munkásgyűlést hirdetett. Négyszáz nyomorgó munkás jelent meg, hogy meghallgassa Esztergályos Jánost, azonban helyette Fodor József, a MBKOS2 küldötte jelent meg a gyűlésen. Egy memorandum megfogalmazásának reményében jöttek el a munkások, azonban erre Fodor felkészületlensége miatt nem került sor. Jellemző módon a hirtelen „beugró" Fodor Esztergályost kérdezve, hogy mivel mentse ki a komlói bányászok előtt, azt válaszolta, hogy „hosszú az út odáig, spekuláljon ki valamit,, amivel meg tudja nyugtatni őket."

31 Július 20-án a pécsi pártszervezet kísérelt meg az Esztergályos felébredt lelkiismerete nyomán Dicknek küldött „bűnbánó" levelével a tarsolyában a komlói helyi csoporttal tárgyalni, és egy jól megalapozott memorandum-mozgalmat elindítani. A komlóiak örömmel fogadták Dick Györgyöt. Másnap a kincstári bányaigazgatósághoz benyújtották a memorandumot, amelyet 1927. augusztus i-én teljes terjedelmében elvetett az igazgatóság. Ugyanez történt a Pécs vidéki bányatelepeken is, azzal a különbséggel, hogy augusztus 2-án az „általános segélyre" vonatkozó kérelmet elutasították, de a többgyermekes családok gyermekei részére „cipő-segélyt" helyeztek kilátásba olyképpen, hogy a 2-3 gyermekes munkások egy pár, 34-5 gyermekes családok két pár, a 6, vagy ennél több gyermekes családok 14 éven aluli gyermekeinek három pár cipőt akartak kiosztani. A bérkérelem elutasítására augusztus 2-án Vasason délelőtt részlegesen, délután valamennyi munkás sztrájkba lépett. Augusztus 3-án Thomen- és Szent István-akna munkásai is csatlakoztak, majd 4-8. között Vasas és Mecsekszabolcs valamennyi bányatelepén beszüntették a munkát. Az ország csaknem valamennyi telepén részleges sztrájkok folytak, így ez is az országos mozgalom részének tekinthető. Dick levelében bírálta a bizalmi testületet, amiért nem hangoltak össze a mozgalmat, és arról a pártot nem értesítették, ennek következtében a telepek nagy része semleges maradt. Az országos vezetőség is a bizalmi testületet ítélte el, mert a központ kikapcsolásával indították meg a harcot. A bizalmiak memorandumát, amelyben most először külön kategóriákban meghatározott szakmánybéreket dolgoztak ki (vájár,, segédvájár, csillés, takarító stb.) az igazgatóság elutasító válaszában úgy értékelte,, hogy „ . .. a teljesítése, vagy tárgyalása ugyanarra a lehetetlenülésre vezet, mint sl kommunizmus és így természetesen erről szó sem lehet. . ,".

32 A sztrájk teljesen eredménytelenül ért véget. Még ugyanebben az évben a pécsi pártszervezet a pécsbányatelepi helyi csoporttal karöltve, újabb memorandumot adott be a pécsi igazgatóságnak, amelyben újra az általános segélyt és a gyermekcipő-akciót kérelmezték^ Az igazgatóság az általános segélykérelmet elutasította, de a családok gyermekcipőellátását az előzőekben leírt módon kielégítette.

33 Vizsgált korszakunk utolsó bányamunkás sztrájkja 1928. november 21-23. között sikerrel ért véget. A pécsi pártszervezet a bányamunkásság főbizalmiainak előterjesztésére, bevonva az országos bányamunkás szakszervezet által megbízott kerületi bányásztifckárt, Bertrandt Antalt, a bányászság életének minden területére kiterjedő memorandumot dolgoztak ki. Ez tartalmazta az áremelkedések miatt szükséges új bérkorrekció-javaslatot, lakbérpótlékot, üdülési szabadságot, a munkások munkahelyre szállítását a bányavasúttal mind a reggeli, mind az éjszakai műszak.