Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM A HÚSZAS ÉVEK DEREKÁN

idején. A megindult bérmozgalom tulajdonképpen ismét a bányamunkásság országos küzdelmének része volt. Október elején a Salgó és a MÁK valamennyi kerületében bérmozgalom indult, a hónap közepére valamennyi sikerrel ért véget, kivéve a Brennberg, Komló, Szászvár, Nagymányok, Ajka-Csinger völgyi telepeket. 13-án a DGT is elvetette a memorandumot, november elején azonban újra országosan megindult a bérmozgalom. Valamennyi magyarországi bányavállalat elutasította a drágasági pótlékért és béremelésért benyújtott kérelmeket, a DGT a rossz szénpiacra hivatkozva szintén így cselekedett. Az igazgatóság, mivel a memorandum postán érkezett, amire valóban nem volt addig példa, a pártszervezet címére ugyancsak postán küldte meg az elutasító választ. Élénkült a pécsi szénpiac és a DGT-hez az új szénmosója, a MÁV házitüzelésű berendezései, a brikettgyárban folyó kísérletek folytán több rendelés érkezett. Az igazgatóság a kísérletek befejezését 1929 közepére tervezte. Javasolta a memorandumra, hogy megszünteti a szombati műszakot és helyette túlórázást vezetnek be hétköznap. A párt vezetősége és a főbizalmiak azonban elutasították a bányaigazgatóság javaslatait, mire az amerikázás olyan méreteket öltött, amely a termelést veszélyeztette. A párt és a bizalmiak viszontválaszukban amunkaintenzitás minden növelését visszautasították. Ebben nem „hatalmi" állásfoglalást kell látnunk, hanem valójában a munkásság legyengült, a munkahelyeken többször megtörtént,, hogy az éhségtől összeestek a munkások, a kórházba szállítást követően derült ki, hogy vészes fizikai legyengülés miatt, az alultápláltság következtében tucatnyi ilyen eset fordult elő. Egy alkalommal a műszakról hazatérő vájárok közül dőlt ki Stabbner János. Az eset nagy felháborodást keltett, a helyi lapok mellett a párt központi újságja nagy cikkben foglalkozott az éhségtől elgyengült nagycsaládos vájár sorsával.

34 November 20-án az igazgatóság abban a hitben, hogy a „bányászság bizonyosfokú szétszórtság állapotában van . . .", valamennyi bérkövetelést visszautasította. November 21-én a Ferenc József-aknába leszálló munkások nem kezdtek el dolgozni, az üresen feljövő szállító kasban elhelyezték sztrájkra szóló felhívásukat. A Szent István és a Thomen-akna bányászsága azonnal csatlakozott a jól megszervezett sztrájkhoz, az éjjeli műszakra már az egész Mecsek vidéken nem szállt le senki. Az általános sztrájk 23-ig tartott és teljes győzelemmel ért véget. A béremelést, karácsonyi segélyt, üdülési szabadságot megadta a pécsi igazgatóság.

35 November 24-én Bálványt Endre adminisztratív igazgatóhelyettes értékelve a mozgalmat azt hangsúlyozta a bányakapitány kérésére adott tájékoztatójában, hogy „ . . . a bé.rmozgalom olyan súlyos elfajulása, mint Sás ilyenek az utóbbi 'két nap eseményei voltak, nem szolgálhat okul a drágaság .. . ilyen körülmények között a munkásság izzó hangulata mögött más mozgató erőket kell keresni . . . azonban ezen indító okok kiderítése meghaladja a mi hatáskörünket. ..". Más források is utalnak, hogy az októberi mozgalomban az ellenzéki bányászság vett részt.

36 A bányamunkásság küzdelmével párhuzamosan a pécsi építőmunkásság harca emelkedett ki a stabilizáció időszakában. A MÉMOSZ pécsi helyi csoportja az egyik legharcosabb egysége volt a baranyaipécsi mozgalomnak. Vezetői között számos kommunista, ellenzéki munkás tevékenykedett. A stabilizáció időszakában jelentkező katasztrofális építkezési pangás, a közmunkák elmaradása, állami építkezések leállása 1923-1926 között, mérhetetlen szenvedést zúdítottak az építőipari és vele rokonszakmákban dolgozó, a bányamunkásság után legnagyobb számú munkásságra. Pécsett mindössze két nagyobb ipari vállalat működött, amelynek az állandó létszáma száz fölött volt. A többi építő-