Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM A HÚSZAS ÉVEK DEREKÁN

dukált műszakot vagy munkanapot dolgozni csak azért, hogy a mai nehéz gazdasági helyzetben mindenki legalább a mindennapi kenyérhez juthasson. 9. Fenti kérésünk a Dunagőzhajózási Társaság összes üzemeinél betanított munkásságra vonatkozik, tekintet nélkül arra, hogy a bánya napszinti vagy földalatti, vagy más helyén beosztott munkás. A fenti határozatunkat valamennyi bányaüzem szervezett munkása egyetértéssel támogatja. A határozat a helyi szakszervezeti tanács és szociáldemokrata párt legmesszebbmenő egyetértésével találkozott. Pécs, 1925. június 29." A bányaigazgatóság a Szociáldemokrata Párt pécsi vezetőségének 1925. augusztus 5-én adott válasziratában a szénpiac válságára hivatkozva, az összbányamunkásság gyűlésén hozott határozatot elutasította. A bánya tulajdonában lévő lakásokból történő kitelepítést azonban elhalasztotta, a legszükségesebb esetekben rendkívüli segély folyósítását helyezte kilátásba. A szanálást azonban végül nem tudta a pártszervezet sem kivédeni. Pécsbányatelepen két hatalmas fabarakkot, amelyet a háború alatt hadifogoly-elhelyezésre használtak, 1926-ban a „leszanált" vagy „nyugdíjazott" bányamunkások családjai lakták, akiket a vállalat kidobott a szolgálati lakásokból. Amikor a szanálás napja elkövetkezett, a társulat kocsija megjelent a bányász lakásán és karhatalommal kísérte ide szegényes holmijaival őket. Egy-egy barakkban három családot zsúfoltak össze, a bányaigazgatóság eltiltotta őket a bánya fürdőjétől, mert azt csak dolgozó munkás használhatta.

29 1926. májusában a párt központi lapja többször visszatért a pécsi szénmedence munkásainak helyzetére. A „szanált bányászok miatt keletkezett űrt heti két-három túlműszak végeztetésével töltik ki. Megtakarítást érnek el, mert a túlórázás nem jár szénjutalékkal, a termelést nem terhelik a munkáslakások, a betegpénztár és egyéb járulékok költségei..." - írta a Népszava május 8-i számában. A műszaknaplókat vizsgálva igazat kell adni a Népszava újságírójának, aki soha ennyi büntetéspénz levonást nem tapasztalt, pedig két évtizede tudósított bányavidékek helyzetéről. 5-6-8%-os büntetéseket róttak 'ki, a rossz töltés, a palás szén, a legkisebb késés esetén, amelyeket azután a bérükből vonnak le. Nem tévedett az újság abban sem, amikor azt állította, hogy a szakszervezeti és pártmozgalom vezetői esnek áldozatául a szanálásnak legelőször, noha a legjobb munkások közé tartoztak. A bányavállalat a jobboldali szervezeteknek is segítséget nyújtott azzal, hogy a szanálás fenyegetésével belekényszeríti a nagycsaládosokat e szervezetbe. A bányászlakásokból folyó kilakoltatást 1926. júniusában a pécsi pártszervezet vezetőségének többszöri memorandumára beszűntette az igazgatóság mind a pécsbányatelepi, mind pedig a szabolcsi munkástelepen.

30 1927. elején egy újabb bérmemorandumot dolgozott ki a pécsi pártvezetőség, amelyet az összbizalmi testületből alakult küldöttség élén Dick György párttitkár vitt az igazgatóság elé a következő követelésekkel: töröljék el a büntetések levonását az 1926. december és 1927. január-februárhoz hasonlóan, mert a legkisebb bérveszteség is katasztrofális a családos munkásoknál. A drágasági pótlék két-három havi elmaradását és utólagos kiegyenlítését azonnal teljesítsék az 1925. évi megegyezésnek megfelelően. Végül a bányaigazgatóság a többgyermekes családok részére adjon gyermekcipőt, mert nem tudnak iskolába járni a gyermekek, amiért azután büntetéseket kapnak, s ezek kifizetése ismét nagy nehézséget okoz. A memorandumot az igazgatóság elutasította. A küldöttségben részt vevő bizalmiakat megfenyegette, hogy „leszanálják" őket a legközelebbi legcsekélyebb mozgalom esetén. Április végén a közelgő nyári szénrendelés csökkenésére hivatkozva, az igazgatóság tízszázalékos bércsökkentést hajtott végre. Komlón húsz százalékot vontak le a már ledolgozott műszakok után, ugyanezzel az indoklással. A gyenge szakszer-