Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A SZOCIALISTA MUNKÁSMOZGALOM A HÚSZAS ÉVEK DEREKÁN

1925- elején azonban adatok tömege bizonyítja, hogy milyen rendkívül gyenge, átmeneti volt a reménykeltő javulás, mert az árak az 1924. évinek hétszeresére emelkedtek. A fogyasztás nagy mértékű csökkenése lett ennek a következménye. Külföldön minden áru olcsóbbá vált, az országos és a regionális piacok beszűkülése az iparra, pl. olyan erősen hatott, hogy tucatszámra jelentették a csődöt. Az alispán a közgyűlés elé terjesztett jelentésében a gazdasági helyzetet úgy ítélte meg, hogy „ . . . a javulás alig egy hónapig tartott és az egészségesebb helyzet kialakulásához fűzött reménység elveszett, a megélhetés nehézségei a várt enyhülés helyett hatványozott mértékben fokozódtak . . .".

10 1925. utolsó hónapjai mutatták az első olyan határozott jeleket, amelyek a gazdasági stabilizáció lassú kibontakozásával magyarázhatók. Ilyenek: az aranykorona értéke változatlanul 14 500 papírkorona maradhatott, bár ez az átszámítás a gazdasági életben nem tudott tért hódítani, így gyakorlati értéke nem volt jelentős. A kormányzat világosan látta, hogy csak az adók számításánál volt jelentősége ennek, de az iparban, a bank- és hiteléletben, a mezőgazdasági vagy fejlesztési beruházásoknál szinte senki nem vette figyelembe. Az értékét vesztett korona helyett a kormány új pénz bevezetését határozta el. A törvényhatósági bizottságok felülvizsgálták a várható kihatásokat. Elsősorban a bérek, a munkanélküliség, a városi és megyei beruházások lehetőségeit vitatták. A stabilizálódás jele volt az is, hogy 1925. decemberében a Kereskedelmi és Iparkamara elemzései szerint a Magyar Nemzeti Bank 9%-ról 7%-ra tudta tartósan levinni a kamatlábat, ami ,,a háború előtti pénzgazdálkodáshoz való lényeges 'közeledést mutat. . ."" 1926. végén a kamarai, a városi polgármesteri és a vármegyei alispáni jelentések alapján megállapítható, hogy a válság még mindig fő meghatározója a gazdasági életnek, A korona átbélyegzését a vármegyében és a városban közömbösséggel fogadták. A pengő várt bevezetésének elmaradása a tőkés vállalkozók között tovább növelte a bizalmatlanságot. A Zsolnay gyár és a pécsi bőrgyár képviselői úgy vélték, hogy a kormányzat talán nem tud megbirkózni a pénz stabilizálásának feladataival. A nemzeti bank vezérigazgatója bejelentette, hogy sikerült 6%-ra levinni a „kölcsönfolyósított tőke" kamatlábát. A sörgyár, Károlyi építőipari cég, Hamerli kesztyűgyár képviselői viszont azt húzták alá,

12 hogy ennek a közgazdasági életben nincs semmi különösebb hatása, mert ugyanakkor a betétek után továbbra is 8-9% kamatot térítenek, a hitelezések után pedig szintén változatlanul 12-16% között mozgó kamatot igényelnek.

13 1927. január i-vel a kormányzat bevezette az új pénzt, a pengőt. Természetesen a beváltás hosszú folyamat volt, és némi zavart okozott a bank-, kereskedelmi és hiteléletben. Nagy tere nyílott a spekulációnak. A pengő bevezetése nem változtatta meg egycsapásra a helyzetet. Baranya megyében a nagyobb piacokon, elsősorban a pécsin, az árak újabb emelkedése volt tapasztalható és az iparban, kereskedelemben a fellendülésnek legkisebb jele sem volt látható. Már 1927. márciusát írták, de a megye ipari és mezőgazdasági életét még mindig válságjelek jellemezték, sőt az év közepén végzett gazdasági elemzések sem tudtak kedvezőbb helyzetet megállapítani. A városban a munkanélküliségen némileg enyhített ugyan a közmunkák megindítása, de ez fellendülést még nem hozott. A tőkés magánipar további pangása jellemző Pécsett és a vármegyében. Csupán a törvényhatósági utak fokozottabb karbantartásával járó munkák növelésével lehetett enyhíteni némileg a földmunkások körében továbbra is meglévő nagy mérvű munkanélküliségen.