Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
A MUNKÁSMOZGALOM ÚJJÁSZERVEZÉSE A SZERB MEGSZÁLLÁS UTÁN
Mecsekszabolcson járt azzal, hogy beszámoljon a budapesti tárgyalásokról, a munkások hevesen támadták és abcugolták, főleg azért, mert nem védte eléggé a munkásság érdekeit és mert az újabb tárgyalásokra nem hívta meg a pécsi aknák bizalmiak. ..". A tárgyalások hosszú ideig elhúzódtak még. Az eredmény 50%-os béremelés volt, amelyet Peyer az országos szövetség érdemeinek kívánt elkönyvelni. Mielőtt azonban a sajtóban nyilatkozott volna a „győzelemről", a pécsi bizalmiak határozottan szembefordultak a szövetséggel és máris 10%-os újabb követelést nyújtottak be, visszautasítva a szövetségnek a helyi csoporttal szemben támasztott követeléseit, Peyer ugyanis kijelentette, hogy a szövetség mindenütt új „demokratikus" vezetőségválasztást kíván. 193 A csendőrkerületi őrsparancsnokság az országos szövetség ellen fellépő pécsi bányamunkásság törekvéseit tovább figyelte. Július 22-i bányamunkásgyűlésen az ellenzéki csoport megzavarta a központi küldött előadását. Böröcz Istvánt - aki később a bányavidéken az MSZMP elszánt, bátor szervezője lett -, közfelkiáltással a mecsekszabolcsi bányász szakszervezet elnökévé választották. ,, .. . Böröcz megválasztása ellen Csóka Vendel tiltakozott, mire a tömeg ordítani kezdett és azt kiabálta Csóka felé, hogy le a központtal, le Peyerral és az összes társával, éljen Böröcz . . . Majd a tömeg a köztük lévő három-négy peyeristát megtámadni akarta . . . majd később Csóka ellen fordult... s attól lehetett tartani, hogy megtámadják, mire azt, hogy meg ne verjék, a bányatelepről elkísértem . ..". A jelentés továbbiakban megállapította, hogy az ,, . . . itteni munkásság 3-4 ember kivételével mind Peyer-ellenes lett. . ,". 194 Peyer mindenképpen denunciálni akarta Böröcz Istvánt, aki a bányászok baloldali csoportjának elismert vezetője volt már ekkor, és a főispán, a főszolgabíró besúgójának nevezte. A Bányamunkás május io-i számában Peyer Böröczöt szapuló cikkén a szénmedence egész munkássága felháborodott, hisz ismerték Böröcz harcosságát, bátorságát. 195 Peyer Böröczöt kizáratta a szakszervezetből, amelyet maga közölt vele levélben. Böröcz azonban nem vette ezt tudomásul és a levelet a bizalmi testület tudomására hozta. Augusztusban a csendőrség csapott le a meosekszabolcsi szervezetre, letartóztatva Böröcz Istvánt, a helyi csoport elnökét és Szabó István alelnököt, akik ellen „kommunista szervezkedésben való részvétel" címén emeltek vádat és Budapestre szállították őket. A szabolcstelepi munkások sztrájkba léptek ezen eljárás ellen. Böröcz István Vági Istvánnál tett panaszt, aki már ekkor az MSZDP-n belül az ellenzék szervezője volt. A szociáldemokrata párt XXII. kongresszusán Vági felszólalt és megvédte Böröczöt, akit „üldözöttnek" nevezett. Felszólalása egyben az MBKMOSZ Peyer vezette csoport éles bírálatát is adta, amely hatalmas vihart kavart a tárgyaláson. 196 1923 októberében nagy népgyűlést szervezett az országos vezetőség kérésére a pécsi pártszervezet. 1200 bányamunkás jelent meg Mecsekszabolcson. Peyer Károly helyett most Propper Sándor és Esztergályos János jelentek meg. A „gazdasági és politikai helyzet" címén éles hangú nyilatkozatokat tettek a kormány politikája ellen. Az országos szövetséggel szakított mecsekszabolcsi munkásságból a főszolgabíró szerint feltűnően kevesen jelentek meg. A népgyűlés éle a keresztényszocialista szervezetnek a bányavidéken folyó agitációja ellen irányult, amely ki akarta használni a bányászság körében jelentkező letörést az országos szövetség diktatórikus és a helyi baloldal ellen megnyilatkozó politikája miatt. Nagy erővel megindított szervező munkájuk és a munkásságot a szociáldemokrata szervezetektől elpártolásra késztető agitációjuk kudarcát azonban maguk a vezetőik ismerték be október 23-án.
