Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A MUNKÁSMOZGALOM ÚJJÁSZERVEZÉSE A SZERB MEGSZÁLLÁS UTÁN

Hahn János kommunista munkás vezetésével Somogyon is beszüntették a pótműszakok teljesítését. A kereseti adó levonása érzékenyen érintette valamennyi telep munkásait és a valóban katasztrofális helyzetben ez állandó indulatokat, „ . . . fékezhetetlen dühkitöréseket okozott minden bérnapon ..." - írta a pécsbányatelepi rendőrkapitány a főispánnak. A királyi ügyészségig jutott Heim István bányamunkás ügye, aki a nemzeti hadsereggel szemben általánosan tapasztalható ellenszenvet kifejezve, társaival az országúton üldözte a katonákat, azt kiáltozva: „ . . . legyilkollak benneteket Horthyval együtt. . .", Strab Ferencet a kocsmában énekelt Internacionálé és politizálás miatt állította elő a csendőrség. Bertrandt Antalt az MBKMOSZ Pécs kerületi titkárát a rendőrség és csendőrség többször éjjel is zaklatta, majd letartóztatta. A pécsi pártszervezet Bertrandt letartóztatásával elvesztette a bányamunkássággal legjobb összekötőjét. A pártszervezet vezetősége és a bányamunkás szervezetek között az eddig is laza kapcsolat tovább gyengült. Az országos vezetőség újra önállóan, a párttitkárságot kikapcsolva, kísérelte meg a bányamunkásság erősödő bérmozgalmát befolyásolni. Dick és Peyer között valóságos feszültség támadhatott, mert sorozatosan elmaradtak az egyeztetések a bányamunkások bérharcának vezetésében. Az országos szövetség egyedül kívánta vezetni a pécsi szénmedence 3-4 ezer munkásának mozgalmát, elkönyvelni sikereiket, de nem gondolkodott másképp a pécsi pártszervezet vezetősége sem. Igen érdekes megfigyelést tettünk a mozgalmuk vezetését illetően. A bizalmi férfiak szervezete, amely 34-42 mozgalmi és harci tapasztalattal rendelkező bányamunkást jelentett, szívesen vette volna, ha a bérküzdelemben megőrizhette volna maga is az önállóságát. A pécsi pártszervezet, mindenképpen vezetni igyekezett a bányászság mozgalmát. 1922 végétől 1923 októberig a pécsi pártszervezet, az országos szövetség, a bizalmi testület nagyon sok esetben egymástól eltérő koncepcióban gondolkodott a bérharcok vezetését illetően, s gyakran három különböző bérmemorandum feküdt a pécsi igazgatóság előtt. Például 1923 tavaszán a bizalmi testület az országos szövetséghez küldte memorandumát, hogy az a bányamunkásság követeléseit a budapesti bányaigazgatósághoz terjessze elő és vitassa meg, az azonban visszaküldte - mondván -, hogy a szövetség már elkészítette az országos bányász bérmozgalom memorandumát, a pécsi szénmedence „speciális memorandumát nem tárgyalja". Egy nappal később értesítették a pécsi vezetőket, hogy a memorandumuk helyi jellegű, adják be azt egyedül a pécsi bányaigazgatóságnak. Az országos vezetőség, hogy befolyását visszanyerje, magára hagyta a pécsi mozgalmat. Arra számítva, hogy a pécsi bányamunkásság elkeseredésében sztrájkba kényszerül, amelyet a hatóságok elnyomnak és akkor majd visszakényszerülnek a szövetségbe, elismerve Peyer feltétel nélküli vezetését. Jól számítottak, mert május 7-én kirobbant a sztrájk, amely 10-re általános sztrájkká terebélyesedett. Az egység a szociáldemokrata bányamunkásmozgalomban egyre inkább gyengült. A HM katonapolitikai osztálynak nyomozói a bányavidéket figyelve, Pécsett a következőket állapították meg: „ . . . a májusi sztrájkot az országos szövetség leszerelte, mert azt a helyi bizalmi testület kezdeményezte, továbbá ígéretet kaptak a szövetségtől ügyeik részletes tárgyalását illetően. A bányászok 75%-a ismét dolgozni kezdett, ami azután több bányára is átterjedt. Május végén átmeneti egység jött létre azzal, hogy a helyi pártszervezet, a bizalmi testület, az országos szövetség együttes ülésen tárgyalt és egyezett meg a pécsi igazgatósággal a 35%-os béremelésben. Az amerikázás azonban Vasason tovább tartott. Amikor Peyer május 26-án Vasason és