Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
A MUNKÁSMOZGALOM ÚJJÁSZERVEZÉSE A SZERB MEGSZÁLLÁS UTÁN
kedése ellenére, a vezetőség nem kívánt a szövetségben tovább működni, kimondták november 30-án lemondásukat. 189 Ezzel a pécsbányatelepi szociáldemokrata szakszervezet, amely Vági vezetésével alakult, megszűnt. A bányamunkások nem kívántak a Peyer vezette országos szövetségen belül működni. Ugyanebben a hónapban letartóztatott 14 szabolcsbányatelepi munkás, akik az Internacionálét énekelték a telepi kocsmában, kiléptek mind a pártszervezetből, mind a helyi csoportból, még annak feloszlása előtt. A rendőrség jelentése szerint „ . . . kommunista tanokkal szaturálva már hónapok óta elégedetlenkedtek és kommunista magatartásukat nem rejtették véka alá . . .". 19 ° A pártszervezettel szembekerülő bányamunkásság elégedetlenségét jelezte a 4. honvéd vegyesdandár-parancsnokság is, hangsúlyozva, hogy sem Mecsekszabolcson, sem Pécsbányatelepen nem képes Dick újraszervezni a feloszlott párt- és szakszervezetet. A péosbányatelepi, a mecsekszabolcsi és vasasi bányamunkások december utolsó napján gyűlést tartottak és tiltakozást nyújtottak be a központi vezetőséghez a rájuk kiosztott pótműszakok teljesítése miatt. Ugyanis a Szakszervezeti Tanács „részvénytársaságot" alapított és a helyi csoportokra erőszakolta a pótműszakokat, hogy az abból keletkező összegeket felhasználhassa az Országos Bányamunkás Otthon felépítésére. A vállalat által előírt és a központ által erőltetett pótműszak valóban meghaladta a munkásság teljesítő képességének végső határát. A leváltott Heim József a feloszlást kimondó szakszervezeti gyűlésen a következőket hangsúlyozta: „ . . . elismerve egy országos otthon felépítésének hasznát és szükségét, mégis meg kell érteni az elvtársaknak, hogy már az egyik teljesítés olyan mérvű, hogy lerongyolódunk, nem bírhatjuk. El 'kell halasztani Peyer elvtárs határozott követelése ellenére az otthon ügyét, ez már valóságos rabszolgaság követelése. Több a pótműszak mint a háború alatt 1917-ben, akkor azt sem bírtuk, most bele kell pusztulni. 1921-től kértük őt (ti. Peyert - Sz. L.), hogy Pécsen is szükséges lenne egy otthon, amit megígért és örökre elfelejtett.. ."* 91 A szövetségellenes hangulat levezetésére ismét a régi ígéretet vette elő a főtitkár. Az országos gyűjtéshez való csatlakozás esetén 1923/24-re annyi segély kiutalását ígérte meg, amennyiből a pécsi bányamunkásság régi álmát, egy munkásotthon felépítését megoldhatnák. A pótműszakokat elvégezték, a központ leszerelte az ellenzék e kérdésben kifejtett ellenállását. Az otthon természetesen nem épült fel, a vezetőség sem Péosbányatelepen, sem Vasason - ahol megfogalmazódott a pótműszak elleni beadvány - nem épített munkásotthont a bányamunkásság részére. Az országos központ arra törekedett, hogy a szénmedence munkásainak elkeseredését egyrészt mederben tartsa, másrészt az elégedetlenségüket a szövetség vezetési irányának megfelelő útra terelje. 1923. márciusában a Peyer vezette főtitkárság a Vasasról kiinduló bérmozgalmat felkarolta. A bizalmiakat Budapestre rendelte és a memorandum írásbeli elkészítését vállalva a „törvényes út betartásának figyelmeztetésével" a tarsolyukban a bizalmiak visszatértek Vasasra. A munkásság azonban közben a radikális csoporthoz tartozó fiatal Till Márton vezetésével sztrájkba lépett. Till mint a szakszervezet pénztárosa a munkásságnak beszédet tartott és ismertette az infláció miatt várhatóan nehezedő gazdasági helyzetet. A csendőrség elfojtotta a sztrájkot és Tillt letartóztatta. 192 Szabadulását követően a bányaigazgatóság felmondott Till Mártonnak.
