Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A MUNKÁSMOZGALOM ÚJJÁSZERVEZÉSE A SZERB MEGSZÁLLÁS UTÁN

vagy felkarolása esetén.-A hidasi bányában 1922 decemberében, majd 1923 márciusában indult bérmozgalom az országos bányamunkás szakszervezet kezdeményezésével. Peyer a budapesti igazgatóságnak adta be a memorandumot, amelyben 40%os béremelést és a ruhapótlék 100%-os felemelését kérte. A pécsváradi főszolgabíró e mozgalomról jelentve, Peyert támadva, a következőket írta: „ ... a helyi igazgatóságot megkerülve a szövetség az ismert és alig fél éve gyakorolt taktikájával a hidasi bányászok előtt is kedvező színben kíván feltűnni, ugyanakkor a budapesti igazgatóságon mindenféle garanciákat bocsájt ki, hogy a nyugalmat ő garantálandó itt Hidason . . .". Petrovits jobban látott valamennyiüknél, ö Peyerben bízott. Gálocsy leveléből sajátosan azt olvasta ki, akkor van ,,jó" kezekben a munkások helyi memoranduma és „biztosított" a vállalat minden érdeke, „ha a nevezett szövetséggel tárgyalni lehet, mert az az országos érdeket látva, minden méltánytalan követelést megfelelően kezel, szemben a konoksággal és tudatlansággal megvert bizalmiakkal". 1923. március 18-án a 40%-os béremelést a vállalat jóváhagyta, a kért ruhasegélyt is teljesítette, anélkül, hogy a szövetséggel tárgyalásba bocsátkozott volna.

186 Az országos szövetség 1922-1923-ban állandó figyelemmel kísérte a Mecsek vidéki bányaüzemek munkásmozgalmát. Peyer, noha Esztergályos János gyakori pécsi útjai miatt biztonságban érezte itt az országos szövetség vonalának érvényesülését, mégsem mulasztotta el azokat a hatásokat Dick György párttitkár előtt többször kifejteni, amelyek a terület munkásságát baloldalról és jobboldalról érik. Dicket arra sarkallta, hogy a városi pártszervezet foglalkozzon többet és határozottabban, már a nyár végétől a bányamunkás szervezkedéssel. Erre szerinte azért is szükség van, mert a mecsekszabolcsi, somogyi, vasasi, hosszúhetényi helyi csoportok 1922ben alakultak, a hidasi, amely 1921-ben jött létre, most 1923-ban feloszlott, majd újjászerveződött. Ezekben az új vezetők között, akik valószínű kommunisták, sok az ismeretlen személy, akikkel korábban, 1918. évi újjáalakuláskor nem találkozott. Heim Józsefet, Vókó Jánost, Haászt, Fink Jánost, Maróti Imrét, Vichmann Henriket, Dallos Mártont, Háhn Jánost, Böröcz Istvánt mellőzni ajánlotta, mert ,, . . . magatartásuk a sztrájk alatt veszélybe hozta az eredményeket. . .". Peyer kétségtelen nem volt mindig népszerű a pécsi bányamunkások előtt, de a szövetségbe vetett bizalom azonban elhomályosította ellentmondásos szereplését. Az eléggé magára hagyatott pécsi helyi csoportok már a megszállás utolsó heteiben, különösen azt követően igyekeztek az országos vezetőséghez közeledni. Peyer mindent megtett, hogy ez a közeledés közvetlen személyéhez kapcsolódjon, ezért aggodalmaskodott, nem alaptalanul, hogy a baloldali törekvések szembeállíthatják az országos vezetőséggel a pécsi medence munkásait.

187 Ugyanakkor határozottan féltékeny volt Dick György párttitkárra is, aki igen népszerű volt a bányászok között.

188 Az 1922. nyár végi mozgalomra, amelyre Peyer utalt, a pécsi rendőrség nyomozói hívták fel a sajtó figyelmét is. Mecsekszabolcson rendszeres izgatás folyt a pótműszakok ellen, röplapokat szórtak, amellyel a kizsákmányolás ellen és a megdöbbentő megélhetési gondok ellen tiltakoztak. A röplapot illegálisan dolgozó bányamunkás csoport készítette, mert nem szerepelt rajta sem a szakszervezet, sem a pécsi pártszervezet neve, és nem az MSZDP nyomdájában, hanem valószínűleg Pécsett készült. 1922 novemberében a mecsekszabolcsi bányamunkások zsúfolt utcán ismét a proletárdiktatúrát éltették, hasonló történt Pécsett is. A pécsbányatelepi helyi csoportban kirobbanó ellentétek miatt, az országos szövetség egyeztető tény-