Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A MUNKÁSMOZGALOM ÚJJÁSZERVEZÉSE A SZERB MEGSZÁLLÁS UTÁN

sztrájkok radikális elemei által fokozott követeléseket, jelszavakat, s kitartásuk láttán e mozgalmak minden konzekvenciáit, különben befolyásukat kockáztatták volna. Ez jellemzi az 1922. évi októberi bányamunkás sztrájk eseményeit is. Valamenynyi magyarországi bányatelepen, így a Mecsek vidéki üzemekben is a gazdasági és pénzügyi válság következtében a bérek rendezésére három hónaponként került sor, mert a példátlan inflálódást és a piaci árak abnormális emelkedését csak így lehetett követni. Már szeptemberben az országos szövetség küldötte és a Mecsekvidéki Bányamunkás Szövetség Helyi Csoportjának valamennyi bizalmija együttes ülésen úgy határoztak, hogy az aknánkénti bérhelyzetet elemezve 40-42-47-60%-os béremelést fogalmaznak meg és juttatnak el a pécsi igazgatóságra. Október 5-én a pécsi pártszervezet is ígéretet tett a pártházban megjelent bányászság előtt, hogy küldöttséget meneszt az igazgatóhoz a bérkövetelések sürgetéséért. A Dick György vezetésével járt küldöttség október 5-én lényegében elutasító választ kapott. A bánya helyettes igazgatója úgy nyilatkozott, hogy már szeptemberben a DGT bécsi igazgatósága elé terjesztették, de az válasz nélkül hagyta a bányamunkás szakszervezetnek a valamennyi üzemből egyszerre benyújtott bérmemorandumát. Az egész akciót az igazgatóság „hatalmi harcnak" tekintette, mert szerinte „általános szervezkedés és nagy izgatás és agresszió van mögötte .. ,".

181 A munkásság követelte, hogy azonnal hívják össze a főbizalmiakat, az üzemenkénti bizalmi hálózatot és azzal kezdjen tárgyalást a bányamű vezetése. A főszolgabíró közölte, hogy a tárgyalást megtartják, de az országos szövetséget, mint illetéktelent, nem hívják meg. A pártszervezet titkára a tárgyalások érdekében azt javasolta, hogy egyezzenek ebbe is bele, mert az ellenállás csak a bányavezetés és a közigazgatás vonalának megkeményedéséhez vezethet. A bányamunkás szakszervezet helyi vezetősége azonban elutasította a pártvezetőség tanácsát, mert valamennyi üzem bérstatisztikája az országos szövetségnél volt, és e dokumentumok nélkül nem látta értelmét tárgyalásba bocsátkozni, de az október 9-re kitűzött tárgyalásra mégis megjelentek. Az igazgatóság felolvasta döntését, ezt követően valamennyi bizalmi Kijelentette, hogy semmit nem fogadnak el, csak akkor, ha központi képviseletüket is bevonják a további tárgyalásba. Az igazgatóság megtagadta, hogy a bányamunkás országos szövetség is jelen legyen, erre a munkások sztrájkba léptek. Másnap szolidaritásul - Űjhegy kivételével - a DGT valamennyi üzemében csatlakoztak a sztrájkhoz. A mozgalom politikai jellegűvé vált. Az aknákat megrakták csendőrökkel, valamennyi bizalmit letartóztatták és a pécsi ügyészségre szállították. A párt központi lapja is foglalkozott a sztrájk kitörésével. A Népszava utalt arra, hogy a bányamérnökök egyesülete tagjai már korábban mozgalmat indítottak a bányászok országos vezetősége ellen. A sztrájk idején folyó országos egyesületi gyűlésükön deklarálták is, hogy csak a szakszervezetek nélkül tárgyaljanak a munkássággal.

182 A (rendőrség jelentése szerint a pécsi pártvezetőség vállalná a közvetítést a szakszervezet helyett. Az igazgatóságnak azonban az volt a véleménye, hogy ezt nem vállalhatja, mert bármilyen megegyezést is kötne a pécsi szociáldemokrata párt révén, azt a bányamunkások jelentős része nem fogadná el és az egyeztető tárgyalásra fordított minden erő és idő kárba veszne. A párt eddigi békéltető törekvései felháborodást keltettek, mert nem egyszerűen a presztízs megvédéséről volt szó, hanem az elkövetkező harcokban a bányamunkás szakszervezetek szerepéről, a letartóztatott 27 bizalmi sorsáról, valamint a közben Pécsre érkezett országos szakszervezeti köz-