Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A MUNKÁSMOZGALOM ÚJJÁSZERVEZÉSE A SZERB MEGSZÁLLÁS UTÁN

A megerősödött szociáldemokrata szervezetek, a szakszervezeti munka fellendülése a helyi munkásmozgalom általános élénküléséhez vezettek. A bérmozgalmakban, a sűrűsödő sztrájkokban, mind szembetűnőbbé vált a tudatos szervező erőnek, a párt- és szakszervezeti bizottságnak a szerepe. A Munkás a nehéz gazdasági helyzetre, a „fennálló antidemokratikus viszonyokra" és „munkaadói értetlenségre" hárította a felelősséget. Elsősorban azért, mert ez a vezetőség nem merte vállalni a sztrájkok hatósági következményeit, néha indokoltan, vagy máskor teljesen indokolatlanul féltve a „legális működés egyedüli célravezető" módját. Ebből következett ellentmondásos magatartása. A kisebb intenzitású sztrájkokat cserbenhagyta. Máskor a „nagyobb veszélyekkel és következményekkel járó" sztrájkokat bátran vezette, megszervezve az összmunkásság szolidaritását. így történt ez a pécsi általános építőipari sztrájk idején is. A kenyérparitást, a munkabéremelést, a 9-10 órás munkaidő csökkentését követelő építőmunkásokat a vállalkozók augusztusban kizárták. A részlegesen újrainduló munkálatokat a szakszervezeti bizottság utasítására beszüntették és megszervezték 1600 építőmunkás általános sztrájkját. Szeptember 26-án a pártválasztmány és az összbizalmi testület határozatot hozott, amelyben a pécsi munkásság szolidaritásáról biztosította az építőmunkásokat. E rendkívüli erkölcsi és jól megszervezett anyagi támogatás az építőipari munkások 60 napos mozgalmát az év legjelentékenyebb helyi sztrájkjává avatta, amelyben nemcsak egy szakma, hanem valamennyi helyi párt- és szakszervezeti csoport törekvése jutott kifejezésre.

170 A párt- és szakszervezetek, helyi csoportok, szakosztályok, befizetőhelyek stb. igen jó teret jelentettek a baloldali munkások agitációjára. Mind több jel mutatott arra, hogy a választásokat követő időben az új szervezetekben a baloldali erők aktivizálódtak. Az államrendőrség pécsi kapitánya összefoglaló jelentése az 1922. évről - amelyben kivételesen mértéktartó és mentes a túlzásoktól megállapította, hogy „...az új szervezetek sem mentesek a destruktív iránytól..." Ennek ürügyén 11 gyűlést és négy szakszervezetet betiltott.

171 Egyre gyakoribbá vált a baloldali vezetők internálása. Június 14-én Schaf fer Jánost, a vasasi helyi csoport elnökét ítélték el,

172 21-én Fischer Józsefet, a kereskedelmi alkalmazottak szokosztályának vezetőjét internálták. A július 30-ra tervezett pártgyűlést a rendőrség azért tiltotta be, mert „nem látta biztosítottnak, hogy ott a józan és nyugodt hang fog uralkodni..." A Munkás ezzel kapcsolatban rámutatott arra, hogy a törvénytelen tiltó határozatok „... az amúgy is agyoncsigázott kedélyeket a kirobbanáshoz viszik közelebb . . ."

173 Egymást követték a kiutasítások szeptemberben is. A Zalaegerszegre internált munkások hozzátartozóit 8 napi határidő után kiutasítással fenyegették. Ez ellen általában eréllyel lépett fel a párt, de eredménytelenül.

174 Ugyanakkor egy sor jelenség arra utalt, hogy erősödött az óhaj a jól kiépült szervezetekben a következetesebb, radikálisabb fellépésekért. A helyi párt- és szakszervezeti csoportokban kommunista agitáció indult. Augusztus közepén egy illegális csoport Mecsekszabolcson kézzel írott röplapokon tiltakozott a pótműszakok ellen. A nyomozó csoport különösen azokra hívta fel a rendőrség és a hatóság figyelmét, akik az 1918. évi pécsi katonai felkelésben aktívan részt vettek. Börtönbüntetésüket letöltve, a helyi csoportokban tevékenykedtek. Somogy és Vasas bányatelepen a helyi csoport vezetői közül többen orosz fogságban voltak hosszabb ideig és „ezek magatartása agresszív".

175 A 4. vegyes-