Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A MUNKÁSMOZGALOM ÚJJÁSZERVEZÉSE A SZERB MEGSZÁLLÁS UTÁN

3- A parlamenti választások és a pécsi szociáldemokrata pártszervezet sikerei A munkásmozgalom elleni hatósági fellépések, a kiutasító végzés, az internálások stb. összefüggésben voltak a parlamenti választásokra vonatkozó központi párthatározat meghozatalával és annak nyilvánosságra kerülésével. 1922. március 21-én a valamennyi budapesti és vidéki pártszervezet képviseletében összeült választmány határozatot hozott a parlamenti választásokon való részvételről. Másnap már megjelent az SZDP választási proklamációja: „A Magyarországi Szociáldemokrata Párt az Ország Dolgozó Népéhez!" címmel.

111 A kiáltvány élénk visszhangot váltott ki, különösen annak „bel- és gazdaságpolitikai" követelései Pécsett is a munkásmozgalom égető kérdéseire utaltak. A gyülekezési, egyesülési és a sztrájkjogért szállt síkra. Már korábban is állandó követelésként szerepelt a különböző küldöttségek memorandumaiban a kivételes törvények és rendeletek eltörlése, az általános politikai amnesztia. Pécsett is különösen aktuális volt az internálás és a rendőri felügyelet megszüntetésének követelése. A kiáltvány elvi részei azonban, amelyek a paktum következtében lényeges követeléseket nem érintettek, a helyi mozgalomban sem váltottak ki bírálatot, ami jelzi azt is, hogy a választásokkal kapcsolatban fel sem merült a passzivitás gondolata. A Munkás nagy örömmel üdvözölte a választásokon való részvétel elhatározását. A pécsi szakszervezetek és pártszervezetek összvezetősége március 29-én foglalt állást először a választás ügyében, mert a 25-re tervezett politikai választó gyűlést a pártvezetőség Vági István kiutasítása miatt elhalasztotta.

112 A pécsi szociáldemokrata összvezetőség magáévá tette a központi határozatot, azaz elfogadta a március 21-i központi pártválasztmány programját. Továbbá kimondta, - csatlakozva a központi határozathoz, hogy „minden munkás félnapi keresetével hozzájárul a választási költségekhez . . . "

113 A választási küzdelmet előkészítő értekezleten megjelenő Peyer Károly, hogy az esetleges felmerülő kételyeket eloszlassa, kijelentette: „ ... ha a múlt nemzetgyűlésen csak öt képviselőnk lett volna, akkor ma már nem lennének internáló táborok, rendőri jelentések". Vági kiutasítására célozva hangsúlyozta továbbá, hogy „ . .. nem lenne mód s alkalom, hogy a győri denunciálásra kiutasítsanak egy párttitkárt egy városból. . ."

114 Peyer megjegyzése az utolsó momentum volt Vági István ügyében. Világosan mutatja egyben az „ezentúl minden másképp lesz" (ti. a parlamentbe történő bejutás után - Sz. L.) elv valóságát is. Április-május a választási küzdelem jegyében telt el. Pécsett a március 23.-április 23. között eltelt egy hónap alatt, párttitkár nélkül, a szakszervezeti bizottság, a csonka pártvezetőség és a Munkás lap szerkesztősége irányította az ügyeket. Az országos vezetőség hetente küldte le tagjait a pécsi szervezet támogatására. Erre kétségtelenül szükség is volt, mert a választási agitáció és a választást előkészítő agitációs és adminisztrációs munka nagy gondot rótt a szervezetek vezetőire. Az országos választási iroda propagandaanyagot és jogi tanácsokat adott, a tényleges választási munka, az agitáció, a szavazati joggal rendelkezők összeírása, a választói névjegyzékek előkészítése stb. a helyi szakszervezeti csoportokra hárult. Míg az ország számos helyén csak a választási küzdelmek idején szerveződött újjá a szociáldemokrata pártszervezet, Pécsett ekkor már megerősödött, lendületben 3Q