Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A MUNKÁSMOZGALOM ÚJJÁSZERVEZÉSE A SZERB MEGSZÁLLÁS UTÁN

rendőrségi vádakat. A Népszava ugyanekkor a kiutasítást összefüggésbe hozta a választási harcra történő erőteljes készülődéssel, valamint a bányamunkás pártszervezet alakítás közeli sikereivel.

104 Valóban, a pécsi párttitkárság az első nagy szabású tömeggyűlésre készült, március 25-re. A helyzetet élezte továbbá az is, hogy az egész bányamunkásságot átfogó bérmozgalom indult a bányatelepeken. A városban az építőmunkásság egésze bérmozgalmat indított, amely azután sztrájkba torkollott.

105 E mozgalmakban a szakszervezeti bizottságot Vági képviselte. Az MSZDP központja Peyer Károlyt küldte le március 29-én a pécsi szervezetek összvezetőscgi ülésére, ahol kijelentette, hogy a kiutasítás nem Vági magánügye, hanem az egész szervezett munkásságé, amely a pécsi rendőrség eme túlkapását és a munkásság szervezkedési szabadsága ellen elkövetett merényletet nem hajlandó eltűrni. A pártvezetőség a kormányhoz fog fordulni eme sérelem orvoslása iránt, ha pedig orvoslást nem talál, a szervezett munkásság fenttartja magának a cselekvés jogát.. ."

106 A pécsi szervezetek összvezetősége tiltakozott a kiutasító határozat ellen, azt politikai hajszának bélyegezte. A bányamunkás szervezetek csatlakoztak e határozathoz. A szakszervezeti bizottság cs párttitkárság az MSZDP központi vezetőségét kérte fel - telve illúzióval -, hogy a kiutasítás visszavonása ügyében járjon el a kormánynál.

107 A központ azonban nem lépett fel erélyesen Vági és a pécsi mozgalom ügyében. Nem alaptalan az a feltevésünk, hogy az ügyben eljáró Peyer igyekezett minél előbb lezárni, a kormányzat kívánságainak megfelelően a ,,Vági ügyet". Március 29-Í pécsi vezetőségi ülésen harcias pózban szónokolt, bezsebelte a pécsi vezetők és az összválasztmány elismerését. 30-án sietett kijelenteni, hogy a ,, . . . központi pártvezetőség megtette a lépéseket . . . eljárt a Belügyminisztériumban. Itt titkos kezek működnek ismét közre, a kormányhatalom intenciói ellenére, s így ez nem egyéb mint rendőri önkényeskedés . . . Ha a kormány részéről a munkásság nem kapja meg a megfelelő elégtételt, megtalálja a módját, hogy ezt magának megszerezze . . ."

108 A paktum szellemében a mozgalom felett őrködő Peyer igyekezett radikális szólamokkal megnyugtatni a munkásságot. A pécsi összvezetőség határozatára vissza sem tértek többé. A látszat fenntartására, mintha a központi vezetőség Vági kitiltását nem tartaná lezártnak, a pécsi párttitkárság élére egy hónapig nem delegált vezetőt. A pécsi szakszervezetben és a csonka pártvezetőségben sem volt anynyi harcosság és elszántság, hogy erőteljesebben fellépjenek. A munkásságot sikerült abban a hitben tartani, hogy a központi vezetőség küzd Vágiért, áthárítva a sikertelenségért a teljes felelősséget a központi vezetőségre.

109 A helyi szakszervezeti és pártvezetés megrettent Vági kiutasítása miatt, amely újabb jelensége volt a választások közeledtével egyre leplezetlenebbül jelentkező hatósági nyomásnak. A Népszava a pécsi helyzetre irányítva figyelmét, Vági kiutasítása kapcsán rávilágított a munkásmozgalmat gátló jelenségek egész sorára. A pécsi rendőrség ,, . . . az internáltak hozzátartozóit rendszeresen kiutasítja a városból... nem hajtotta végre a belügyminiszternek azt az ígéretét, hogy a rendőri felügyelet alá helyezettek számát csökkenteni fogja, illetve a rendőrségen való jelentkezéssel járó tortúrákat legalább némileg enyhíti. A rendőrség megtiltotta, hogy a munkásság gyűlések céljára a Munkásotthon gyűléstermét igénybe vegye . . . következetesen megtagadja a késő éjszakára hirdetett munkásgyűlések engedélyezését, de ugyanakkor a keresztényszociális uraknak akár éjfélkor is engedélyezte a gyűlést. A munkások vezetőit a „T" osztályon 25 bottal fenyegetik meg az esetre, ha a szociáldemokrata párt vagy szakszervezetek részére tagokat mernek toborozni. . ."

110