Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

MUNKÁSMOZGALOM A HÁBORÚ ÉS A FASIZMUS ELLEN

Az elkeseredettség okát a kormány bérpolitikájában látják és a frontokon bekövetkezett eseményekben. Február végén mintegy 70-80 résztvevővel összvezetőségi ülést tartottak. Ennek fő témája a munkabérek kérdése volt. Szakasits Antal elmondta, hogy a kormánynál megkísérelték elérni, hogy ha már béremelés nem lehetséges, gondoskodjanak olcsó ruházati cikkekről vagy adjanak ruhasegélyt. A háború utáni tennivalókról summásan megfogalmazott véleménye: „Jól fel kell készülnünk, nehogy készületlenül érjen bennünket a háború vége, ami már hónapokon vagy esetleg heteken belül véget érhet". Nyoma sincs azonban a pécsi mozgalomban semmiféle politikai tartalmú kezdeményezésnek. Az egyetlen téma ami jellegét tekintve ide kapcsolódik, a Volksbunddal és a nyilasokkal szembeni védekezés, amit azok egyre provokatívabb fellépése váltott ki. A kassai szociáldemokrata szervezet elleni nyilas támadás nagy felháborodást idézett elő, s ezért Pécsett fiatal munkásokból rendező gárdát szerveztek, amely az összejövetelek zavartalanságát biztosította. A bányatelepen különösen kiéleződött a helyzet. A fasiszta szervezetek, látva a szakszervezet izmosodását, igyekeztek megfélemlíteni a vezetőket, a szervezethez csatlakozókat pedig veréssel, fenyegetéssel eltántorítani a szervezettől. A támadások visszaverésére a szakszervezeti vezetők határozatot hoztak, majd erejük demonstrálására és 1944. március 15-e méltó megünneplésére Mecsekszabolcson és Vasason munkaszünetet tartottak. Mecsekszabolcson a reggeli műszakon 106 munkásból csak 9 jelent meg, s lényegében hasonló volt a helyzet Vasason is. Egyébként az akcióban a párton és a szakszervezeten kívüli munkások is részt vettek.

107 Ennek a lendületben lévő mozgalomnak vetett véget március 19-én az ország A vasas szakszervezet vezetősége a pécsi Munkásotthon udvarán (1943 júl.)