Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 2. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

MUNKÁSMOZGALOM A HÁBORÚ ÉS A FASIZMUS ELLEN

ezzel a tevékenységgel azonnal hagyjon föl, mert folytatódás esetén a belügyminiszter őt kiternáltatni fogja. Tolnainak tudomására hozzák azt is, hogy ugyanez vonatkozik a vele karöltve hasonló természetű agitációt és rémhírterjesztést kifejtő társaira is, kívánatos volna tehát, ha azokat megfelelő módon leintené".

07 Nincs adatunk arra vonatkozóan, hogy Török Lajos mikor és hogyan továbbította a Tolnainak szóló üzenetet. Az azonban egészen bizonyos, hogy erre még január elején sor került, mert egy január 13-ára keltezett rendőrségi jelentésben már ezt olvashatjuk a titkár megnyilatkozásából: „Külpolitikáról és a hadihelyzetről sem most, sem a jövőben nem fog beszélni, mert olyan súlyos időket él a nemzet, hogy felelőtlen hírek terjesztésével nem akar sem a maga, sem a párt részére kellemetlenséget okozni. A párttagok olvassák el figyelmesen a Népszavát és onnan mindent megtudnak."

68 Tolnai ugyanakkor személyes kérdést csinált abból, hogy megnyilatkozásairól a Belügyminisztériumnak is tudomása volt. Egy február végi rendőrségi jelentés arról tájékoztat, hogy közölte híveivel, hogy megítélése szerint a bányászok elárulták őt a csendőrségnek, s erről figyelmeztetést kapott a rendőrség részéről, hogy esetleg internálni fogják. A figyelmeztetésre tartózkodik minden olyan kijelentéstől, ami esetleg félreérthető volna. Ugyanakkor - a jövőben nem engedi meg, hogy a bányászok a Munkásotthonban értekezletet tartsanak. Vezetőségi ülésen értékelve a partes a szakszervezet tevékenységét, úgy nyilatkozik, hogy azok higgadt viselkedése mindenkinek példát mutat. Ismét felhívja a figyelmet, hogy senki ne politizáljon és főleg ne foglalkozzon a harctéri eseményekkel, azok egyoldalú beállításával. „Dolgozzék mindenki a nemzet és a párt érdekében, hogy a párt kereteit minél nagyobb tömeg népesítse be. Az ország eljutott a lenni, vagy nem lenni kérdéseihez. Ezért óva int mindenkit a meggondolatlan cselekedetektől. Tiszteli a többi párt meggyőződését is, mert mindegyiknek meg van a maga lelki és politikai beállítottsága. Csak a Nyilaskeresztes Pártot tartja kalandor pártnak."

69 A Tolnainak küldött üzenettel egyidejűleg Peyert is megbeszélésre hívták a belügyminisztériumba, ahol „öexellenciája utasítására Pásztóy Őméltósága szóbelileg figyelmeztette a szociáldemokrata előadók tengely ellenes és rémhírterjesztő propagandájának várható súlyos következményeire. . ."

70 A szociáldemokrata szervezetek helyi vezetőjének ilyen alapállása mellett nagyon természetes, hogy a szakszervezeti tevékenység szinte teljesen megszűnt. Nincs egyetlen olyan szakma, amelynek a tevékenysége figyelmet érdemelne. A szervezettség vonatkozásában a nyomdászok ugyan kiemelkednek, mert csaknem 100%-os a szakszervezethez tartozásuk, aminek következtében a havi 16 pengős szakszervezeti járulékot 24 pengőre emelték fel. Ugyanakkor csaknem eredménytelen a sütőmunkások beszervezésére irányuló törekvés. Az építőknél az előző évekhez képest óriási a visszaesés. A korábban télen 25%-os szervezettség, a máskor több száz főt számláló csoportnál odajutott hogy alig 6-7 rendes tagja van. A vas- és a ruházati munkásoknál, továbbá a bányamunkásoknál is stagnál a szervezés, ugyanakkor igen erős nyilas és pángermán hatásnak vannak kitéve. A szakszervezetek nagy része olyan mértékben összezsugorodott, hogy a szakcsoportok pénztárába havonta mindössze 28 P. körüli összeg folyt be. Tolnai a szakszervezeti vezetőség értekezletén felhatalmazást kért, hogy elindíthasson egy minden szakmára kiterjedő tagszerző agitációt, amelynek a lebonyolítá-